Századok – 1990
Tanulmányok - Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében II/183
198 BÁRÁNY GYÖRGY amely a túlbuzgó magyar hazafiság túlhajtásaitól óvott.4 2 Wesselényi elutasította azt a vádat, miszerint az erőszakos magyarosítás váltotta ki a szláv, román és más nemzetiségek nemzeti mozgalmait Magyarországon. Ehelyett az orosz szupremácián alapuló cári terjeszkedő politikát állította be a legfőbb veszélynek Európában a Napóleon utáni időszakban nemcsak a Habsburg-birodalom és népeinek alkotmányos törekvései, hanem Anglia, Poroszország, Franciaország, a török birodalom s valójában egész Európa békéje szempontjából.4^ A magyar liberalizmus atyja erdélyi földbirtokosként érzékenyen felfigyelt arra az egybefonódó társadalmi és nemzeti elnyomásra, amely gyűlöletet váltott ki az uralkodó magyar nemességgel szemben. Az általa javasolt megoldás azonban - a nem magyarok asszimilációja iskoláztatás és polgárjogaik kiterjesztése útján, de anélkül, hogy Horvátország kivételével elismernék önálló nemzet voltukat - nem vette figyelembe a monarchia különböző nemzetiségei ébredező nemzeti öntudatának dinamizmusát, és jócskán eltúlozta a cári propaganda szerepét a szláv és nem-szláv görögkeleti vallású népek forradalmi tevékenységének összehangolásában. Szinte a negyedszázaddal később fellépő Nyikolaj Danyilevszkij, az oroszok vezette pánszlávizmus apostola stílusában jósolta meg Wesselényi a majdcsak elkerülhetetlen konfliktust Európa és Oroszország között, de szerinte Oroszország és nem a Nyugat volt minden rossz forrása. Ellensúlyként a Habsburg-monarchia föderalista átszervezése és egy angol-francia-német liberális szövetség létrehozása mellett szállt síkra mind a cári önkényuralommal, mind a forradalmi szlávizmussal u 44 szemben. A fennálló osztrák-porosz-orosz szövetség ismeretében az ilyen tervek nem voltak reálisak. A bécsi abszolutizmusnak ez a korábban hajthatatlan ellensége, akit a börtönévek és betegség megtört, felvetette, hogy a magyar konzervatívok és liberálisok kössenek kompromisszumot, és egyesítsék erőiket a pánszláv veszéllyel szemben. Elgondolása azonban időszerűtlen volt. Más belpolitikai és gazdasági reformjavaslatai mellett Wesselényi harcolt azért is, hogy a görögkeleti egyház kapjon egyenlő jogokat Erdély többi „bevett" egyházával, azaz a katolikusokkal, lutheránusokkal, kálvinistákkal és unitáriusokkal. Célja az volt, hogy megnyerje a magyar ügynek a románokat, és kivonja őket a pánszláv befolyás alól. Azzal érvelt, hogy az oroszok emisszáriusai mindenütt támaszkodhatnak a szláv, román és görög köznép között tevékenykedő görögkeleti papságra. Szerinte még az erdélyi unitusok is a cárt tekintették egyházuk fejének annak a türelmetlen politikának a következményeként, amely rájuk kényszerítette az egyesülést a katolikusokkal. Az ortodox vallás teljes legalizálása és hívei egyenlő jogainak biztosítása szükségtelenné tenné számukra, hogy a cártól várjanak védelmet és sérelmeik orvoslását.4 Ismerve a katolikusok oroszországi 42 Francis S. Wagner: Széchenyi and Ihe Nationality Problem. Journal olCentral European Affairs, XX. 1960. 302-307.; G. Baruny: Széchenyi, America and Assimilation. Mitteilungen des Öslerreichischen Staatsarchivs, XXXVI, 1983. 191-92. 4J Részleteiben Id. Trócsányi: Wesselényi, 452-68. Uo. 457-58.; Mcrei Gyula: Föderációs tervek Délkelet- Európában és a Habsburg Monarchia 1840-1918. Bp. 1965. 16-21. 45 18. old.; Trócsányi: Wesselényi. 455-56., 460.
