Századok – 1990
Tanulmányok - Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében II/183
AZ 1843-44-ES ORSZÁGGYŰLÉS VALLÁSÜGYI VITÁI 199 üldöztetése miatti felzúdulást, a protestáns Wesselényi sürgette a régóta esedékes jóvátételt az ortodoxok vallási jogai elismerése terén abban a kényes szférában, amelyről az országgyűlés által elfogadott törvény hallgatott; a vegyesházasságok és az áttérés terén tett engedmények ugyanis csak a lutheránusokra és a kálvinistákra vonatkoztak, a görögkeletiekre nem terjedtek ki. Az események ilyen alakulása nem volt véletlen. Megértésükhöz meg kell vizsgálnunk Bécs magatartását az „ortodox kérdésben". Ha ez nem is volt elég világos, a háttérben mégis nagy súllyal esett latba, amint azt Ausztria és a pápaság diplomáciai levélváltása is jelzi. Hiába lett volna ugyanis hajlandó a magyar diéta többsége kiállni a teljes vallási jogegyenlőség és a reciprocitás ortodoxokra történő kiterjesztése mellett, ahogyan azt tette a protestánsok esetében, a végső szót az udvar mondta ki és Metternich fogalmazta meg. A kancellár pedig nem kívánta tovább gyengíteni a katolikus egyház tekintélyét, mert annak főpapjai a konzervatív ügy megbízható támaszai voltak, még ha engedményeket is kellett tennie a protestánsoknak, hogy megőrizze azoknak az ingatag lojalitását, akik hajlandók voltak az udvar direktíváit elfogadni.4 6 Jól dokumentálható, hogy Metternichnek döntő szerepe volt Bécs Magyarország iránti politikájának kialakításában, különösen az I. Ferenc 1835-ös halálát követő években.4 7 A kancellár aktívan részt vett az 1843-as országgyűlés előkészítésében, s annak megnyitásán személyesen is jelen volt.48 Naprakész, részletes tájékoztatást kapott a vitákról s még akkor is folyamatosan foglalkozott a diéta ügyeivel, mikor Bécstől távol szabadságát töltötte.49 Az osztrák kancellár különös figyelemmel kísérte a lelkiismereti szabadságot és a vegyesházasságokat érintő vitákat. Bár lényegében a katolikus álláspontot támogatta, élénken tudatában volt a vita nemzetközi vonatkozásainak s az egyrészt a katolikusok és protestánsok, másrészt a katolikusok és görögkeletiek közötti feszültségnek. Miközben maga pragmatikus módon gondolkozott, jól tudta, hogy időnként az egyházfőket - köztük a pápát is - kötik a bevett dogmák, és így nem hajlanak a kompromisszumra. Erre utalnak megjegyzései Esterházy József gróf és Elena Bezobrazova grófnő, Alexander Aprakszin gróf özvegye tervezett házasságával kapcsolatban.51 Azt, hogy a kancellár nagymester volt az ilyen helyzeteknek a maga javára való fordításában, hamarosan a cár is tapasztalhatta. 46 Ludwig von Wirbicr: Meine Erlebnisse. Pressburg, 1879. 180-81. J7 Andics Erzsébet: Metternich und die Frage Ungarns. Bp. 1973. 7-8. és köv. 48 Hanns ScMittcr: Ams Österreichs Vormärz. III. Ungarn. Ziirich-Leipzig-Vienna, 1920. 5-8. és köv. JM Friedrich Walter: Metternich und Gervay. Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs, IX, 1956. 209-11. és köv.; Andics: Metlernich, 218., 405-408.; Mémoires', Documents et Ecrits Divers, Laissés par le Prince de Metternich, Chancelier de Cours el d'État. Publ. par son fils, le Prince Richard de Metternich. Classés et réunis par M. A. de Klinkowstroem. 1-8. köt. Paris, 1880-84. 6. köt. 647. Melánia hercegné naplója, 1844. oki. 16. és nov. 10-20. (a továbbiakban Metternich: Mémories) ScMittcr: Aus Österreichs Vormärz, III. Ungarn, 7-9., 81-84., 17-23. jegyzet; Walter: Metternich und Gervay, 216-17., 219., 221.. 225-26., 230., 252., 257-58. 51 Uo. 209. (Metternich Gervaynak 1842. szept. 23.); SSE, 1814-1850. ANV, 280. G. folios 248-50. (Altieri Lambruschininek, no. 2123, 1845. június 27.)
