Századok – 1990

Tanulmányok - Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében II/183

AZ 1843-44-ES ORSZÁGGYŰLÉS VALLÁSÜGYI VITÁI 195 nemzetiséget követelnek, az eddig élvezett közboldogsága e hazának veszélyeztetni és megzavartatni fog ... az, ki magyar honban lakik, akármelly ajkú légyen is az, miután azon jogokkal, kiváltságokkal, s jótékonyságokkal él, mellyeket az ország nyújt, az magyar; itt nincs ilyr, nincs más nemzet - mint magyar; ismétlem, hogy honunk eddigi boldogsága Magyarország különféle nemzeteinek egységében s öszvegében állott; ezen elvtől én jövendőben sem kívánok elállani..."2 Miközben magyar nacionalisták az „illirizmus" és russzofilizmus vádjával illették a horvát római katolikus egyház egyik főpapját, éppen a Habsburg-ház egyik főhercege, a magyar helytartótanács elnöke adott hangot annak a Kossuth által aztán 1847 decemberében a diéta egy másik horvát vitáján hangoztatott elvnek, mely tagadta a horvátok jogát arra, hogy külön nemzetnek tekintsék magukat. Hiszen, úgymond, „egy nemzetnél több itten nincsen" s „én soha de soha a magyar szent korona alatt más nemzetet és nemzetiséget, mint a magyart, elismerni nem fogok".30

Ez a formula, miszerint kizárólag a magyar nemzetnek van joga a teljes nemzeti létre a történeti Magyarországon, a magyar politikusok hivatalos hitvallása lett a következő évszázadra. Azon a nyelvi türelmetlenségen túl, melynek folytán a horvát küldötteket a megszokott latin helyett a magyar nyelv használatára akarták kényszeríteni a diétán, a horvát kérdés vitája arra is fényt vetett, hogy a nemzeti-etnikai rivalizálás feszültségeket teremtett még az elvileg nemzetek feletti katolikus egyházon belül is. Ez a tendencia az évszázad második felében vált egyre nyilvánvalóbbá.3

1 Az állítólag oroszok által inspirált pánszlávizmusra való utalások következtében a diéta vallásügyi vitája egy nemzetközi dimenzióval bővült, melynek egyházi és politikai jelentősége messze túlmutatott a diétán, amely alig érintette a keleti kereszténység problémáját. Pedig a Magyar Királyság nem egészen 9,7 milliós népességéből több mint 1,1 millió volt a keleti ortodox egyház híve, a Délvidék 1,9 milliós lakosságának pedig a fele volt ortodox. Erdély 1,5 millió lakójának egyharmada volt görögkeleti. Az unitusok, azaz a görög katolikusok 850 ezren voltak a tényleges Magyarországon és több mint 400 ezren Erdélyben. Magyarország 1840 körüli csaknem 12,9 milliós összlakosságából majdnem 2,3 volt a görögkeleti vallású és 1,3 millió a görög katolikus. Ez a két keleti rítusú keresztény csoport az ország lakosságának jóval több mint negyedét alkotta. Míg a magyarországi rutének mindannyian görög katolikusok voltak, a szerbek kétharmada és a románok több mint a fele a görögkeleti ortodoxiához tartozott.3

2 Főrendi Napló, 1. köt. 33. old. A kelet népe megjelenését követő vitákról Id. Barany: Stephen Széchenyi,389-99. Kossuth beszéde az országgytflésen, 1847. dec. 11. in: Barta István szerk.: Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen 1847/48. Bp. 1951. 382. old. Vö. G. Barany: The Awakening of Magyar Nationalism before 1848. Austrian History íearbook, 2. évf. 1966. 41-42. 11 Friedrich En gel-Jánosi: The Church and the Nationalities in the Habsburg Monarchy; Michael B. Petrovich: Comments, in: The Nationality Problem in the Habsburg Monarchy in the Nineteenth Century: A critical Appraisal, 3. rész. Austrian History Yearbook, 3. évf. 3. rész, U»67. 67-82. ill. 150-133. "Fényes: Magyarország statisztikája, 1. köt. 52b, 90-91.