Századok – 1990

Tanulmányok - Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében II/183

194 BÁRÁNY GYÖRGY pontot foglalt el 1844. október 1-én kétértelmű és helyenként képmutató beszédével, amelyet aztán antiszemiták generációi idéztek kivonatosan. Egyfelől azt állította, hogy szimpátiával viseltet „ezen szerencsétlen népfaj" iránt, mely „egy idő óta mennyi ipart fejt ki", és elismeri annak az „osztálynak" az érdemeit, „mely annyi birtokkal s oly tiszteletreméltó férfiakkal dicsekszik", másfelől ragaszkodott ahhoz a nézetéhez, hogy a teljes egyenlőség biztosítása megfertőzné a magyar nemzetet. Tagadva, hogy a legkisebb ellenséges érzülettel is viseltetne a zsidók iránt, kigúnyolta Zay gróf félelmét a pánszlávizmustól és közömbösségét a zsidó elem okozta veszéllyel szemben, „melynek több intelligentiája, több szorgalma van", és ezért nem kellene további kedvezményekben részesíteni „a nemzetiség rovására". Két nappal később Széchenyi újra összeütközött Zay-jal a városi közigazgatás demokratizálásának vitájában. A küldöttek javaslatát a zömmel főnemesekből álló felső tábla ellenezte. Széchenyi kifejtette, hogy a magyarság fennmaradása szorosan összefügg a nemesség és az arisztokrácia folyamatos vezető szerepével, s annak a nézetének adott hangot, miszerint a demokrácia bármiféle kiterjesztése „egyenesen csorbát üt a nemzetiségen".27 Az etnikum kérdése, a német és szláv „fenyegetéstől" való félelem, a magyar alkotmány és társadalomszerkezet demokratizálására tett javaslatok mind összefonódtak az 1843/44-es országgyűlésen a vallás dolgával, bár e címen csak a protestánskatolikus viszony volt napirenden. De nyilvánvaló, hogy a vallás kérdését is áthatotta a hungarocentrikus szemlélet, ha végignézzük a horvátok helyhatósági és nyelvhasználati joga körüli heves vitát. A vitának, mely az 1830-as évek diétáira nyúlik vissza, különös hangsúlyt adott Ljudevit Gaj „illir" mozgalmának terjedése, mely minden délszláv egyesítését célozta, valamint az Illir Matica irodalmi társaság megalapítása 1842-ben. A diéta liberális tagjai ismételten azzal vádolták a zágrábi Ilaulik György püspököt és a fiatal horvát papnövendékeket, hogy segítő kezet nyújtanak a cári pánszlávizmus eszközének tartott Illir Párt magyarellenes szélsőséges elemeinek* Két évvel korábban, a Széchenyinek A kelet népében Kossuth ellen intézett támadásai nyomán keletkezett vita során Dessewffy Aurél emlékeztette honfitársait a szlávok különböző népcsoportjai között évszázadokon át dúló testvérháborúra, vallási és történeti múltjuk különbözőségére. Most a felső tábla elnöke, József nádor óvott mindenkit „a haza közjava" érdekében a nemzetiségi elkülönülési törekvésektől: „ha azonban az történendik, hogy az ország nemzetének illy különféle töredékei külön 27

Zichy Antal szerk.: Gróf Széchenyi István beszédei. Bp. 1887. 352-62. "8

Szabad György: Hungary's Recognition of Croatia's Self-Determination in 1848 and Its Immediate Antecedents. In: Balogh Sándor szerk.: Gedenkschrift Endre Arató, Annales Universilatis Scienliarum Budapestiensis de Rolando Eötvös Nominatae, vol. XXI. Bp. 1981. 24-29.; Niederhauscr Emit: The Rise of Nationality in Eastern Europe. Hp. 1981. 213-16. Példaként Id. Haulik püspök, F.rdódy János gróf és báró Levin Rauch beszédeit; Felséges Első Ferdinánd Austriai császár, Magyar- és Csehország e' néven ötödik koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-ik évi május 14-én rendelteteti magyar-or· szággyílésen a' méltóságos fő rendeknél tartatott országos ülések Naplója. 1-8 köt. Pesl, 1843-44. I. köl. 29-34. (a továbbiakban Főrendi Napló). Az "illir nemzet" változó fogalmáról ld. Emánuel Turczynski: Konfession und Nation. Dusseldorf, 1976. 198-201., 273-74.