Századok – 1990
Tanulmányok - Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében II/183
190 BÁRÁNY GYÖRGY vessék. A leirat azt javasolta azonban, hogy a lelkiismereti szabadság és a szülők választási jogának megőrzése érdekében a törvényt csak akkor alkalmazzák, ha a szülők közt nincs önkéntes megegyezés; ez utóbbit egyébként az egyház illetékességétől független magánmegállapodásnak kell tekinteni. Bár a leirat kifejezetten elfogadta a lelkiismereti szabadság, és a reciprocitás elveit a keresztény felekezetek között, mégsem elégítette ki sem a katolikus klérust - mely egyházi dogmáiba való beavatkozásként értékelte -, sem pedig a protestánsokat, akik attól tartottak, hogy célja a gyűlölt reverzálisok legalizálása, s ennek a magyar jogban nem volt alapja. Néhány radikálisabb képviselő, mint például Perczel Mór, Vukovics Sebő és mások méltatlankodásuknak adtak hangot azzal a javaslatukkal, hogy az alsó tábla függessze fel a magyar nyelvről szóló majd csak elkészült törvénytervezet vitáját, és összpontosítsa figyelmét a mindennél fontosabb vallásügyi kérdésre. Más liberális vezetők, mint Klauzál Gábor, Beöthy Ödön és Szentkirályi Móric az indokolatlan kapkodástól óvtak.16 A felső táblán, ahol a királyi leirat vitája öt napig tartott szeptemberben, Széchenyi a leirat pozitív elemeit hangsúlyozta mint olyan bázist, amelyre építve kompromisszum lenne elérhető. Batthyány Lajos egyetértett vele. Eötvös ékesszóló beszédben, támogatta egy olyan átfogó törvény megalkotását, mely kinyilvánítaná minden vallás teljes egyenlőségét, szabadságát és a teljes reciprocitást minden vallási ügyben. Rámutatott, hogy az udvar válasza a diéta törvényjavaslatának csak egy részével foglalkozott, mégis úgy vélte, hogy a kormányzat nem tudja már visszavonni a vallásegyenlőség és reciprocitás leiratba foglalt elveit. Liberális elvbarátainak okulására idézte még Karl Rotteck autoritativ véleményét, akinek a röpirata - mely a kölni ügy idején keletkezett - helyeselte a vegyesházasságokból származó gyermekek oktatása céljából a törvényhozás által adandó útmutatást mindaddig, míg a szülők szabadon választhatnak alternatív megoldások közt, s ezt már a házassági szerződés kimondja. Ebben a tekintetben Eötvös a királyi leiratot jobbnak találta a diéta korábbi javaslatánál.17 Egy másik felszólalásában Eötvös pompás elemzését adta annak, milyen veszélyeket rejt, ha nincs határozottan elválasztva a lelki, vallási szféra és a világi államhatalom. Miközben elítélte, hogy a katolikus klérus nem tartja be az 1838 óta érvényben levő törvényeket, azt is rosszallotta, hogy a képviselők erőszakhoz kívánnak folyamódni a papsággal szemben. Mégis egyetértett az alsó tábla üzenetével, hogy ti. a vallásfelekezetek autonómiája egy modern államban lehetetlen a kormány felügyeleti joga nélkül és anélkül, hogy az államnak joga ne legyen büntetni a törvényellenes cselekedeteket.1 8 Nyilvánvaló, hogy az időnként önmagukat ismétlő, hosszú 1ère eresztett, szőrszálhasogató vitáknak nem minden résztvevője tanúsított olyan önmérsékletet, udvarias modort és kifinomult előadásmódot, mint Eötvös. Történt azért néhány jelentékeny kísérlet az állam és egyház érzékeny és konfliktusokkal terhes viszonyában fennálló szakadék áthidalására. Még ha az indulatok néha el is szabadultak, az indítékok 16 Mailáth: Religionswirren, 1. köt. 182-97. 17 Uo. 1. köt. 202-211., 230-232., 263. 18 Uo. 2. köt. 196-207.
