Századok – 1990

Tanulmányok - Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében II/183

AZ 1843-44-ES ORSZÁGGYŰLÉS VALLÁSÜGYI VITÁI 187 ségében, akik úgy érveltek, hogy a törvények megalkotásának, visszavonásának és értelmezésének joga a diéta által képviselt nemzet alapvető jogainak egyike. Volt igazság Kölcsey azon költői kitételében is, hogy „Luther és Kálvin fiai hallgatva nézik, míg a Pázmány hitének sorsosi, érettek egymással vetekedve szólanak". Még a felső táblán is Széchenyi vetekedett Wesselényivel a követi tábla határozatának támogatásában, amelyet végül is hétszer utasítottak el a túlnyomórészt konzervatív főrendek.1

0 Az ún. második vétó meggondolatlan alkalmazása a vallás dolgában (az első vétó joga a koronát illette) növelte az ellenérzést a felső táblával szemben. A közvéleményt tovább tüzelték az 1839/40-es országgyűlés előestéjén a nagyváradi és a rozsnyói püspökök pásztorlevelei, melyekben megtiltották a fennhatóságuk alá tartozó papoknak, hogy áldásukat adják a vegyesházasságokra kellő biztosíték nélkül arra, hogy a leendő gyermekeket a katolikus hitben fogják nevelni. Ez kísérlet volt a két évvel korábbi „kölni affér" napirendre tűzésére Magyarországon. De míg ott Droste-Vischering érsek rá tudta kényszeríteni a porosz kormányt, hogy beadja a derekát a pápai kúriának a vegyesházasságok fölötti vitában, Magyarországon a két püspök akciója ellentétben állt a katolikus papság majd félévszázados korábbi gyakorlatával. Egyaránt kiváltotta a protestánsok és a liberális katolikusok méltatlankodását, s több megye perbefogással fenyegette meg azokat a papokat, akik nem engedelmeskednek annak az állami döntésnek, miszerint a házassági szertartást reverzális követelése nélkül kell lefolytatni. Hosszas parlamenti viták után a felső tábla új liberális vezérének, gróf Batthyány Lajosnak Széchenyivel, Eötvössel és a fiatal újkonzervatívok tehetséges szervezőjével, gr. Dessewffy Auréllal együtt sikerült meggyőznie a főrendek többségét, hogy fogadják el a követek törvényjavaslatának legtöbb pontját, melyek a teljes protestáns jogegyenlőség mellett érveltek a nemzeti egység jegyében. A törvényjavaslatot azonban a papság és a kormányzat halogató taktikája következtében csak a diéta végén terjesztették fel Bécsnek, és így nem nyert királyi szentesítést. Az udvar a válaszadást elhalasztotta a következő országgyűlésig, s ez csak 1843 május közepén kezdődött.11 A megbékélésnek az a szelleme, amely az 1839/40-es országgyűlés utolsó napjaiban uralkodott, és több okra volt visszavezethető (pl. arra, hogy Metternichet elsősorban a keleti kérdés foglalkoztatta, Deák pedig óvatos önmérsékletet tanúsított), hozzájárult az első törvény létrejöttéhez a zsidók egyenjogúsítása terén, valamint a két tábla megegyezéséhez a protestánsok ügyében. Politikai amnesztiát is eredményezett, s ennek Kossuth, Wesselényi és még néhány fiatal hazafi látta hasznát, akiket az 1830-as évek végén börtönöztek be. 1843-ra azonban ismét romlott a politikai közhangulat. Deák elutasította a diétán való részvételt az azt megelőző választási hadjárat során történt erőszak és vérontás miatt.11

" Széchenyi elidegenítette magától a li-10

George Barany: Stephan Széchenyi and the Awakening of Hungarian Nationalism, 1791-1841. Előszó: Boyd C. Shafer. Princeton, N. J. 1968. 293-94; Kónyi szerk.: Deák beszédei, 1. köt. 272-73. 11

Uo. 527-29. Β arany: Stephen Széchenyi, 348., 360-62. "*L. ehhez bővebben Molnár András, ,,Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék megbuktatása az 1843-as követválasztáson," Levéltári Szemle, 1987/2, 47-59.; Varga János, „A kormányszervek előkészületei az 1843. diétára," Századok, CXIV (1980), 741-43., valamint Polner Ödön, Deák Ferenc egyházpolitikája és a vegyes házasságok, Kecskemét, é. n., 5-7, 18-19.