Századok – 1990
Tanulmányok - Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében II/183
188 BÁRÁNY GYÖRGY berálisok többségét Kossuth elleni támadásaival és saját bevallása szerint „a kormány embere" volt, bár ezt nyilvánosan tagadta. Még mindig támogatva a katolikusok és a protestánsok egyenlőségének és viszonosságának elvét, az országgyűlésen az alsó tábla határozata mellett szólt beszéde elején. Majd figyelmeztetett arra, hogy fontos lenne megegyezésre jutni az udvarral, s azzal végezte, hogy gr. Apponyi Györgynek, a fiatal neokonzervatívok új vezetőjének kompromisszumos javaslatára szavazott. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Apponyi, aki Dessewffy Aurél helyét vette át annak 1842 elején bekövetkezett halála után és más újkonzervatívok, akik meg kívánták törni a liberálisok erejét a diétán, sőt még a megyékben is, s a Béccsel való együttműködés pártján álltak, nem hajtottak teljesen fejet a püspöki kar előtt, Rómáról nem is beszélve. A bécsi pápai nuncius, akit mélyen felháborított a liberálisok javaslata az unitáriusok és zsidók teljes jogú állampolgárságáról, és aki a liberális elveket katolikusellenesnek és demokratikusnak minősítette, úgy nyilatkozott, hogy míg a protestánsok időnként mérsékeltnek mutatkoznak, a fiatal katolikus főrendek úgy beszélnek, mint az eretnekek.12 A katolikus klérus megalkuvást nem ismerő álláspontját tükrözték a prímás és a püspök 1840-es pásztorlevelei a vegyesházasságok ügyében. Ezt még megerősítette XVI. Gergely pápa brevéje, amit a következő tavaszon adott ki azután, hogy Lonovics József püspök látogatást tett nála a magyar püspöki kar nevében. A breve ténylegesen felfüggesztette ugyan a tridenti zsinat néhány rendelkezését Magyarországot illetően, és engedélyezte a katolikus papok passzív asszisztenciáját a vegyesházasságok megkötésénél anélkül, hogy kötelező ígéretre kerülne sor a gyermekek katolikus neveltetését illetőleg, hogy ezáltal elkerülje, hogy a jegyespár esküjét „egy eretnek vallás szolgája" előtt tegye le, s hogy a katolikus fél elhagyja egyházát. Lambruschini bíboros pápai államtitkárnak a brevéhez fűzött utasításai azonban hangsúlyozták, hogy Magyarország speciális egyházpolitikai viszonyai mellett a reverzális nélkül vagy protestáns lelkész előtt kötött vegyesházasság egyházi szempontból „bár tilos, de érvényes" (illicitum sed validum). Ezt a döntő fontosságú pontot, ti. hogy ha minden tilalom hiábavaló, az egyház érvényesnek fogadja el az Isten nem katolikus szolgája előtt kötött házasságot, kihagyta a prímás pásztorlevele, amely közvetítette a breve tartalmát a klérus felé, és figyelmen kívül hagyta a placetum regium is, amely hozzájárult a breve közzétételéhez. Az ezt követő felzúdulás a megyegyűléseken nem sok jóval kecsegtetett az 1843-44-es országgyűlés szempontjából. A liberális ellenzékkel eddig szemben álló egy vagy két püspök helyett most az egész katolikus klérus látszott késznek a harcra. Kopácsi József hercegprímás és a püspöki kar más tagjai valóban komoly fenntartásaiknak adtak hangot a viták során Apponyi indítványával szemben, és benyújtották a magukét.1 3 A diéta kezdeti reagálása a királyi indítványokra mégsem volt kedvezőtlen. Az ellenzéknek is el kellett ismernie, hogy a kormányzat első ízben tűzött a törvényho-12 Barany: Stephen Széchenyi, 363. 13 Johann Graf Mailálli: Die Religionswirren in Ungarn, 1-2 köt. Regensburg, 1845. 1. köt. 53-81.; Gabriel Adriányi: Fünfzig Jahre ungarischer Kirchengeschichte 1895-1945, Mainz, 1974. 15-16.
