Századok – 1990

Folyóiratszemle - Tyihvinszkij Sz. L.: Napjainak külföldi történetírása Szun Jat-szenről I/178

178 FOLYÓI RATSZEM LE rásképző" - tevékenységekkel. A historikust helyzete Prokrusztész szerepébe kényszeríti és vezeti óhatatlanul félreértésekhez. Ám történeti kutatás pontosan és csakis ezekből a félreértésekből fakadhat. A kutatás kezdeti kategóriáit emellett az egyén személyes kategóriái is befolyásolják. Ahogy két szemlélő számára egyazon tárgy más és más színben tűnik fel, éppúgy két történész sem látja soha teljesen egyformán ugyanazt a forrást. Tudásuk szerzett és konstruált. A „jelenközpontú történelem" fogalma, bár ismeretelméletileg nem hoz többet a „whig történetírásnál", a kifejezésről lehántva annak parochializmusát, a tudományág leglényegére, finom szerkezetére tapint rá, ezért a szerző szerint indokolt bevezetése a történetfilozófia kategóriái közé. (The Historical Journal, vol. 31. I. 1988. március. 6-26. old.) S. M. SZ. L. TYIHVINSZKIJ NAPJAINK KÜLFÖLDI TÖRTÉNETÍRÁSA SZUN JAT-SZENRÖL A kiemelkedő kínai forradalmár munkásságának vizsgálata nemzetközileg is komoly hagyományokkal rendelkezik. A szerző az elmúlt évtizedben megjelent néhány - de az alapvető tendenciákat tükröző - munka alapján foglalta össze mondanivalóját. Kiemelten azzal a problémával foglalkozik cikkében, hogyan ábrázolja a mai polgári történetírás Szun Jat-szen és a kínai kommunisták, illetve a Szovjetunió kapcsolatát. Elsőként C. Wilbur (Ν. Y., 1976.) monográfiáját elemzi, amely kiábrándult, csalódott (frustrated) hazafiként értelmezi a kínai forradalmi mozgalom atyját. Anomáliának tekinti Szun együttműködését a kommunistákkal és a szovjetekkel, ugyanakkor reálisan láttatja, hogy ezt a kínai forradalmár kezdeményezte. Wilbur gazdag eredeti forrásanyag feldolgozásával (taivani, amerikai, angol, francia levéltárak fondjai) és a kérdés nemzetközi szakirodalmának alapos ismeretében készítette el művét. A gazdag argumentációs bázis eredményezte Tyihvinszkij szerint a monográfia tárgyszerűségét, ez adja komoly értékét, ugyanakkor a szerző politikai szándékai egyes kérdések torz értelmezéséhez vezettek. Olyan adalékokat ragad ki a szovjet szerző Wilbur művéből, amelyek Szun és a szovjet vezetés kapcsolatának árnyoldalait láttatják. Szovjet és komintern aktivisták véleményét idézi, akik közönséges militaristának tekintették Szun Jat-szent. Kiemeli, hogy a kínai vezető 1920-ban kitért Lenin meghívása elől. Hivatkozik Wilbur Csen Tu-hszinnak, a Kínai Kommunista Párt első főtitkárának - akit a szovjet szerző renegátként interpretál! — 1927-ből származó kijelentésére, miszerint a szovjetek pénzzel vásárolták meg Szun együttműködését, aki a támogatást aztán a Kuomintang megerősítésére — s nem az eredeti célokra - fordította. Wilbur könyvének de általában a polgári munkáknak visszatérő motívuma, hogy kontinuusnak értékelik a cári Oroszország és a Szovjetunió Kína-politikáját, illetve a szovjetek világforradalmi és hatalmi törekvéseinek taktikai eszközeként értelmezik a szovjet-kínai kapcsolatokat. Összetettebb, árnyaltabb képet mutat az a tanulmánykötet, amelyet NSZK történészek (G. K. Kinderman müncheni professzor) kezdeményeztek, de amelyben német kutatók mellett a már említett amerikai Wilbur, továbbá taivani, osztrák és izraeli szakemberek is publikálták kutatási eredményeiket. (Sun Yatsen: München-Wien, 1982.) Kinderman tanulmányából azt emeli ki a szovjet szerző, hogy Szun elvi és politikai megfontolások, a kínai forradalom érdekei alapján törekedett őszinte együttműködésre a Szovjetunióval, a kommunistákkal. A kolonializmus elleni nemzetközi összefogás, az el nem kötelezettségi politika előfutáraként értékelte a kötet szerkesztője a kínai forradalmárt. Vannak természetesen a gyűjteményben olyan tanulmányok, amelyek a szovjet befolyás aspektusát emelik ki, továbbá bírálják Szun Jat-szent, mert saját alapelve (a három népi elv alkotórészét képező progresszív nacionalizmus) ellenére a külső befolyást erősítette, amikor elfogadta a Szovjetunió segítségét, megtűrte a Komintern tanácsadók működését. Általánosan jellemző vonásnak tartja Tyihvinszkij a polgári szerzőknél az aktualizálást. (Nyugati munkák a szovjet kutatók Szun iránti élénk érdeklődését hasonlóan interpretálják) H. Z. Schiffrin izraeli történész pl. azt bizonygatja, hogy Szun eredendően a japán és amerikai orientáció híve volt, de egyrészt ezen országok vezetőinek szűklátókörű, imperialisztikus politikája miatt, másrészt taktikai meg-