Századok – 1990

Folyóiratszemle - Tyihvinszkij Sz. L.: Napjainak külföldi történetírása Szun Jat-szenről I/178

FOLYÓI RATSZEMLF 179 fontolásokból kereste a kapcsolatokat a Szovjetunióval, minden eszmei, politikai hasonulás nélkül. Sót, Schiffrin szerint az önerőre támaszkodó, ugrásszerű kínai modernizáció atyja is Szun Jat-szen volt. A konzekvensen antiimperialista, lenini hatásokat tükröző frazeológiát csak taktikai megfontolásokból alkalmazta, s a kommunistákkal is a szovjet nyomás miatt milködött együtt, kényszerűségből. A francia kutatók Szun Jat-szennel foglalkozó munkáit szerzőnk szerint nagyobb objektivitás jellemzi, már csak azért is, mert gazdaságpolitikai, gazdaságtörténeti aspektusból foglalkoznak a kérdéssel. (L. Bianco, M.-C. Bergere, stb.) Bianco Szun pragmatizmusát hangsúlyozza. Kína naggyá tétele volt a fő célja, s politikai lépéseit ennek rendelte alá. Utópisztikusán túlbecsülte pl. a vasútépítés jelentőségét a modernizációban. Ugyanakkor reális volt az a felismerése, hogy a cél eléréséhez elengedhetetlen Kína egysege. 1923-tól a szovjet-kínai kapcsolatok megélénkülése, a kommunistákkal létrehozott egységfront ilyen irányú lépés volt, a Kuomintangot ez nagy politikai erővé tette. A francia kutató szerint a bolsevikok tapasztalatai iránt is praktikus és nem elvi okok miatt érdeklődött. A cikk befejező része a mai kínai értékelések összefoglalását nyújtja. Feltehetően nyelvi okok miatt nem műveket értékel, hanem világnyelveken is megjelenő elméleti, politikai orgánumok (Hunci, Zsenmin Zsipao) alapján ismerteti a kínai kutatók eredményeit, álláspontját. A kínai párt III. kongresszusának (1923), a Kuomintang I. összkínai, az egységfrontot elfogadó kongresszusának (1924) és Szun halála (1923. márc. 12.) 60. évfordulójának az alkalmából rendeztek tudományos tanácskozásokat. 1984-ben Szun Jat-szen életét és munkásságát kutató társaság alakult, amely minden kínai kutatót (tajvaniakat, a diaszpórában élőket is) tömörít. Az 1985-ös konferencián kínai szakemberek mellett japán, NSZK- és NDK-beli kutatók is részt vettek. A hivatalos Kína Szun örökösének tekinti magát. A 111. pártkongresszus jelentőségét a Kuomintanggal való együttműködés szükségességének felismerésében jelölik meg. Szun Jat-szent Kína ma is aktuális egységének kovácsolójaként értékelik. Az 1924-es Kuomintang kongresszuson — az egységfront jegyében — új értelmezést kapott Szun három népi elve, s megfogalmazódott a három politikai elv együttműködés a Szovjetunióval, a kommunistákkal, illetve a munkás-paraszt szövetség. Úgy értékelnek, hogy a Kuomintang az egységfront, a kommunistákkal való együttműködés révén lett komoly politikai erő. Az első (1924) egységfront hozta létre a forradalom győzelmének zálogát, a hadsereget (Északi hadjárat), szorította háttérbe a reakciós, militarista elemeket, a második egységfront (1937) segítségével űzték ki a japánokat, s időszerű a harmadik egységfront, Kína teljes egyesítése, aminek Szun a történelmi szimbóluma. Az 1924 alkalmából rendezett szimpóziumon előadások hangzottak el Szun Jat-szen munkásságáról, Li Ta-csaoról, a kínai marxizmus atyjáról, Szun Cin-lin tevékenységéről, Mao Ce-tung nézeteinek fejlődéséről, a szovjet segítséggel alapított vampui katonai akadémiáról. A szerző nehézményezi, hogy szinte említés sem történt a Szovjetunió, a Komintern segítségéről. Igaz, az 1984 novemberében rendezett tanácskozáson (Zsenmin Zsipao, 1985. febr. 1.) már beszéltek arról, hogy Lenin nagy gondot fordított a kínai forradalom fejlődésére. Az is kitűnik a cikk befejező részéből, hogy a kínai kutatók is sokrétűen, teljességre törekedve vizsgálják az előfutárnak tekintett forradalmár életét és munkásságát. (Voproszi iszlorii, 1985. 11. szán 36-49. I.) M. A folyóiratszemlét összeállították: Magyarics Tamás (Ma. T.), Menyhárt Lajos (M.), Molnár Tamás (M. T.), Sághy Marianne (S. M.) és Tomka Béla (T. B.)