Századok – 1990
Tanulmányok - Györffy György: A magyar-szláv érintkezések kezdetei I/3
A MAGYAR—SZLÁV ÉRINTKEZÉSEK KEZDETEI 11 Noha a magyaroknak a C sávból a DO térségbe való költözéséről valószínűsíthető, hogy ez 750 táján zajlott le, előfeltétele 679 után teremtődött meg, miután a türk kazárok támadása az onogur birodalmat úgy szétrobbantotta, hogy bolgár néprészek több irányba költöztek szét, ami által ebben a térségben politikai vákuum keletkezett. A magyarok mint a türk-kazár kagán alattvalói jelentek meg itt; ezért van, hogy a magyarok legelterjedtebb bizánci neve türk (Τούρκοι) volt, sőt a bizánciak a kazárokra a „keleti türk" és a magyarokra a „nyugati türk" nevet is használták (Moravcsik: Byz. Turc. II. 250). De ebből magyarázható az is, hogy a 9. században, amikor már magyarok laktak e térségben, a szláv irodalomban is megjelenik a magyarokra a türk, ill. a kazár név. Egyrészt a görög származású Cirill velencei disputája leírásában az avarok és kazárok között említett npuM népen mást, mint magyart nehezen lehet érteni (vö. Király, MNyTK. 141: 42—43), másrészt a Povest az időben, amikor a DN—DOD térséget magyarok lakták és adóztatták, a délkeleti szlávoknak a Ko3apb-ok általi adóztatásról beszél. Ez magyarázható a magyaroknak a kazár kagán alá vetettségéből, ezt az alattvalói viszonyt azonban a 9. században már az ellenségeskedés hosszabb-rövidebb időszakai váltották fel. Ezt tanúsítják Konstantinos Porphyrogennetos szavai a kazárok ellen fellázadt kabaroknak a magyarokhoz való csatlakozásáról, de ezt igazolják a mohamedán geográfusok is, amikor közlik, hogy a kazárok várakkal védekeznek a magyarok ellen. Mindent összevéve a szlávoknak a magyarokra használt Qgre, valamint kivételesen használt turcb és kozarb népnevei nem etnikumot jelölő megnevezések, hanem azokat a nomád birodalmakat jelölik, amelyekbe a magyarok a 6. és 9. század között beletartoztak. Sokkal nagyobb kérdés, hogy milyen névvel nevezték a magyarok a keleti szlávokat. Az orosz név csak a 10. században, a kijevi Rus alapítása után ment át keleti szláv törzsekre; ezt megelőzően latin, görög, arab és perzsa források szerint rus a varégok, ill. normannok neve volt. A lót népnév, mely a középkori magyarban sziavont, az újkoriban szlovákot jelentett, eredetileg csak a Kárpát-medencében lakott szlávokat jelölte, s mivel ez a germánok teut nevéből ered, csaknem bizonyos, hogy eredetileg a szlávok előtt a Kárpát-medencében lakott gepidákat jelölte, és a gepidák elszlávosodása révén ment át a dunai szlovének nevére. Felmerül a kérdés, hogy volt-e finn-ugoroknak közös neve a szlávokra. Noha a keleti szlávok és a finn-ugorok nem voltak szomszédosak egymással, mert a Baltitenger partján balti népek, a steppe felé eső részeken pedig irániak választották el egymástól őket, a környező népek ismerete általában túlterjedt a közvetlen szomszédokon, és egyik-másik finn-ugor nép megőrizhette az ősi nevet. Mivel nem ismerünk feldolgozást arra nézve, hogy a különféle finn-ugor népek miként nevezték a keleti szlávokat; e kérdés megválaszolására Kálmán Bélát kértem fel, aki 1988. június 9-én írott levelében a következő összképet vázolta fel:
