Századok – 1990

Történeti irodalom - Bouvier Jean–Girault René-Thobie Jacques: L’impérialisme á la française 1914–1960 (Ism.: Majoros István) I/161

163 TÖRTÉNETI IRODALOM lághatalmának is, melytől a hatalmas Amerika helyzete is fiigg." A bukás azonban annál keményebb volt - jegyzik meg mindjárt, s hogy ez miért következhetett be, a választ a francia imperializmus milyenségében, sajátosságában keresik. Ami az imperializmust illeti, nincs külön francia út — hangsúlyozzák, mivel nagy vonalakban megfelel annak a modellnek, melyet Hilferding és Lenin állított fel. A sajátosság az időbeni eltolódásban van, azaz nem a 19. század végén, hanem a 20. század 20-as, 30-as éveiben alakul ki a finánctőke. S ami a francia modellből az összeomlás felé mutat, az az, hogy a banktőke volt a meghatározó, a szilárd elem, nn'g az ipari tőke nemzetközi téren törékeny maradt. Gyengítő tényező volt az is, hogy a tőkefelvevő régiók s a kereskedelmi partnerek nem estek egybe, valamint az, hogy Franciaország a válság teremtette helyzetre nem tudott megfelelően válaszolni. A keynes-i javaslatokat elutasították, többféle megoldást fontolgattak, de egyet sem valósítottak meg. A választást, a válaszadást csak az 1940-es vereség kényszerítette ki, de a második világháború után Franciaország eszközei már nem elegendők az imperialista hatalom szerepének eljátszására. Az imperializmusról vagy annak francia változatáról nálunk meglehetősen leegyszerűsített képek vannak forgalomban a történeti köztudatban. Éppen ezért a Bouvier—Girault—Thobie-féle könyv, sokéves kutatómunka eredményeit összegezve, hasznos, mert az olvasó árnyalt, sokoldalú elemzést kap az előbbi kérdésekről. Majoros István