Századok – 1990
Tanulmányok - Györffy György: A magyar-szláv érintkezések kezdetei I/3
10 GYÖRFFY GYÖRGY állítva igyekezett az egykori avar birodalom Dunától északra levő részén is érvényesíteni hatalmát, és a 8. század elején Drinápoly vidékéről 10 000 görög családot telepített az Al-Dunától északra, a görögök azonban itt is Bizánc oltalma alá helyezkedtek, és hajón történő hazatelepítésüket megkezdték. Ezt megakadályozandó a bolgár kán 837 körül a magyarok segítségét kérte, akik az Al-Dunánál megjelenve, harcoltak a görögök ellen {Moravcsik : Fontes Byzantini históriáé Hungaricae. Bp. 1984. 54—57). A magvarok ekkor kelhettek át a Dnyeperen, és foglalták el a Kárpátok és az Al-Duna irányában fekvő földet (DN). Ennek biztos jele, hogy a Dnyeper víziütján Konstantinápolyba menő normann rúszok 838-ban „barbár népek" előnyomulása miatt nem tudtak hazájukba visszatérni, és ezért Regensburgon át mentek haza (Annales Bertiniani. Ed.: G. Waitz, Hannoverae 1893. 19—20). Ettől az időtől számítható az egész Don és Duna között elterülő terület (DN— DOD) magyarok általi megszállása, amiről arab és görög források egyértelműen tudatnak. Annak a körülménynek, hogy a szlávok a magyarokat çgri néven, tehát egy finnugor nyelvű népet a bolgár-török nyelvű onogur nép nevén neveztek, több magyarázata lehetséges: 1. Az Urál vidékén lakó onogurok jelentős része magyar nyelvű voit, vagy azzá lett. 2. A magyarok az onogurokkal együtt, őket több-kevésbé követve jelentek meg a Don vidékén, s így az urog ~ ugur vagy a saragur 'fehér ogur' nép egyikében keresendők. 3. A magyarok még a Dontól keletre, a C sávban élve beletartoztak az onogurok 630—680 között fennálló birodalmába. 4. A magyarok az onogur birodalomnak a türkök általi szétrobbantása (679) után az onogurok helyére költöztek, s az onogurok neve átment a magyarokra. 5. A magyarság egy „onogur" és egy „magyar" néprész összeolvadása révén jött létre. Az első nézet cáfolatára elég felhozni, hogy a történeti adatok sora bizonyítja az onogurok és bolgárok nyelvi és etnikai azonosságát (Moravcsik: Studia Byzantina. Bp. 1967. 84—118), a dunai és volgai bolgárok nyelve pedig csuvasos török volt. A sorrendben utolsó, 5. nézet elméleti alapja felfedezhető már Németh Gyula 1930-ban kiadott művében, mely a magyar törzsnevek eredetét vizsgálva jutott arra az eredményre, hogy a hét magyar törzsből csak az első kettő, a Nyék és Megyer magyar eredetű, a többi (Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér és Keszi) hozzá csatlakozott, de elmagyarosodott török törzs (Honf. kial. 274). Ezt a nézetet, mely újabb változatban is követőkre talált, a magyar tudományosság általában nem fogadta el. Egyrészt abból a körülményből, hogy ha egy törzs neve török eredetű, legfeljebb arra lehet következtetni, hogy a vezérnemzetség volt török, vagy viselt török nevet, mint ahogy pl. a Tarján (<török tarxan) és Jenő (•< török ίηαχ) törzs neve egy-egy török méltóságnév. Másrészt a magyarság eredetibb, magára használt neve hétmagyar (1200 k.: Hetumoger) volt, ami határozottan hét finn-ugor nyelvű magyar törzs együttesére mutat. Noha elképzelhető, hogy már a három fellázadt kazár-kabar törzs csatlakozása előtt is csatlakoztak más nyelvű néprészek a magyarokhoz, ez nem lehetett olyan jelentős, hogy az egész nép megnevezésére kihatott volna.
