Századok – 1990

Történeti irodalom - Bouvier Jean–Girault René-Thobie Jacques: L’impérialisme á la française 1914–1960 (Ism.: Majoros István) I/161

161 TÖRTÉNETI IRODALOM egyezkedés hírére az orosz be nem jött volna, vagy ha mind megtörtént volna is, mit máig ellenünk tettek, legalább hazánk szegény népe előtt volnánk igazolva; legalább bennünket nem okozhata a magyarság, hogy könnyelműen megöltük, hanem elesett volna, mint áldozatja a megkérlelhetlen sorsnak." (...) „Bíráim előtt annyiban nyugodt lélekkel fogok megállani, mennyiben teljesen meg vagyok győződve, hogy ha mindenik, ki most felettünk ítélni fog, annyit tett volna, mint én, másként állnánk most az osztrák uralkodóházzal, mert vagy ki sem tört volna a háború, vagy ha kitörik is vala, bizony egyezségre értünk volna". Szinte gyászbeszédként hatnak az utolsó sorok: „Országos szerencsétlenségünk iszonyú nagy - országunk egy nagy tátongó sír. A csaták, a betegség, az ínség szörnyen pusztítottak. Isteni gondviselés hagyta ránk jőni e halált - mert nemzetünk haldoklik -, az egyes ember csak ezzel biztathatja magát." Végezetül néhány nyomdahibára és elírásra hívjuk fel a figyelmet. Az előszóban a 27. oldalon Szilágyi Ferenc szerepel Szilágyi Sándor helyett (a jegyzetanyagban már helyesen szerepel a név). A 211. oldalon Hunfalvy egy Zsideczky nevű kormánybiztost említ, s a jegyzet szerint „neve ismeretlen a képviselők közt". Ez esetben valószínűleg Frideczky Lajosról, Nógrád megye képviselőjéről van szó, aki 1849. január 5-én Vácott Görgei felhívására tábori biztosságot vállalt a feldunai hadtest mellett, s egészen a felvidéki hadjárat végéig a hadtestnél maradt. Április 5-én nyújtotta be igazoló jelentését a képviselőházhoz. Később sikkasztással vádolták, és az üggyel még a szegedi ülésszak is foglalkozott. A 261. oldalon azt olvashatjuk, hogy Klapka Leskó Istvánnal és Asbóth Sándorral érkezett Debrecenbe. A jegyzet szerint Leskó István személye ismeretlen, valószínűleg azonban ezúttal a két oldallal odébb is említett Zákó Istvánról van szó, aki valóban Klapkával érkezett Debrecenbe, s aki egészen addig az I. hadtest dandárnoka volt alezredesi rangban. Meg kell még említenünk a kötet illusztrációs anyagát. Ezek a korabeli metszetek alapján készült finom rajzok még életközelibbekké teszik a Hunfalvy által megjelenített személyeket. Összegzésként elmondhatjuk: Hunfalvy Pál naplójának gondos, színvonalas közreadásával Urbán Aladár a korszak égik legfontosabb és legérdekesebb forrását juttatta el az olvasókhoz és a korszak kutatóihoz. Véleményünk szerint e napló megjelenése sok tekintetben közelebb visz a Békepárt történetének megértéséhez, és sok részletkérdésben kiegészíti, ill. módosítja ismereteinket 1848-1849 történetéről. Hermann Róbert JEAN BOUVIER-RENÉ GIRAULT-JACQUES THOBIE L'IMPÉRIALISME À LA FRANÇAISE 1914-1960 Paris 1986. Editions la découverte (textes à l'appui) IMPERIALIZMUS FRANCIA MÓDRA 1914-1960, 294 p. Ismét egy könyv a francia imperializmusról. A szerzők, a francia történetírás jeles képviselői, már 1976-ban megjelentettek egy közös munkát (igaz, Jacques Thobie akkor még nem szerepelt a címlapon), melyben az első világháború előtti francia fejlődést mutatták be (L'impérialisme français d'avant 1914). Az újabb könyv az előzőnek a folytatása egyrészt kronológiailag, hiszen az első világháborútól az 1960-ig terjedő időszakot tekintik át; másrészt tartalmilag annyiban, hogy ezúttal is a francia fejlődésen, az általános modelltől való eltérésen van a hangsúly. Mielőtt a könyv részletesebb ismertetésébe fognánk, érdemes néhány szót szólni a szerzőkről. Jean Bouvier a 19. századi francia banktörténet specialistája, René Girault a francia-orosz, Jacques Thobie pedig Franciaország és az Oszmán birodalom közti pénzügyi, gazdasági kapcsolatok kutatója az első világháború előtti évtizedekben. Bár a kutatási témák különböznek egymástól, mégis mindhármuknál közös az, hogy figyelmük a bankokra, a külföldi beruházásokra irányul, s arra, hogy a pénzügyi tényező milyen szerepet játszik a francia imperializmus kialakulásában, fejlődésében. Közös tényező az is, hogy mindhárman a Pierre Renouvin által alapított nemzetközi kapcsolatok iskolához tartoznak; abban