Századok – 1990

Történeti irodalom - Hunfalvy Pál: Napló 1848–1849 (Ism.: Hermann Róbert) I/153

156 TÖRTÉNETI IRODALOM bert, Csernátoni Lajos is megkapja a magáét. Táncsicsról azt írja az augusztus 21-i ülés után, hogy „képe úgy nézett ki, mint gondolkodó szamáré". Nem érti Petőfi francia ihletettségű forradalmi radikalizmusát, s a költő minden egyes említéséből silt az ellenszenv. így a Mészáros és Petőfi közötti nyakravaló-affér, vagy a Vécsey—Bem konfliktus idején is Petőfi ellen foglal állást. Érdekes a hadvezérek jellemzése. Többségükkel Hunfalvy személyesen nem találkozott. Bemet sokszor említi, anélkül hogy véleményt nyilvánítana róla. Mészárosról hosszú ideig rokonszenvvel nyilatkozik, de 1849 július elején véleménye hirtelen megváltozik. „Mészáros vesztett előttem, hogy magát eszközül használtatta Görgey ellen" - írja. Perczeltől kezdettől fogva idegenkedett, mind annak radikális politikai nézetei, mind a képviselő-tábornok egyénisége miatt. Szeptember elején attól tart, hogy ha Madarászék és Perczel kezébe kerül a hatalom, „abban köszönet nincs, mert ők nem politikáról, hanem a francia forradalom 1792—93-diki iszonyatosságairól álmodoznak". Még hadvezéri tevékenységéről is némi iróniával szól. „Perczel Mór Szolnoknál győzött egy keveset" - írja a tábornok január 22-i diadaláról. Amikor 1849 január végén a Schulzig hadosztály egyesUl Schlik hadtestével, nem mulasztja el feljegyezni, hogy „Perczel haszontalanul kóborol Pest felé - míg onnan visszajő, legalkalmasabb idő már elmúlt". A képviselőház január 29-i zárt ülésében Kossuth bejelenti Perczel lemondását, mire Hunfalvy megjegyzi: „Már előbb gyanítottam, hogy amilyen eszélytelenül ellenzette a volt országlárokat, olyan eszélytelertül hadakozik is." A tábornok áprilisi délvidéki sikerei után dicsérően említi, hogy „Perczel és Batthyány Kázmér az Alföldön jól intézkednek". Az 1849. július 2-i zárt ülésen Perczel felszólalását úgy értékeli, hogy a tábornok „sokat beszél, értelem nélkül". Ezután ismét egyre nő ellenszenve a tábornok iránt. Július 25-én Görgei népszerűségének növekedéséről szólva megjegyzi, hogy ebben „veszt természetesen Perczel, ki egyedül a hóbortosságnak hőse. S ezért gyűltek hozzá Balogh János, Török János, Kállay Ödön, Hatvani, mind a négy, tqbb tekintetből megvetendő egyén". Őszinte elégedettséggel nyugtázza, amikor a július 29-i minisztertanácson páratlanul ízléstelen jelenetet rendező Perczeit leváltják a parancsnokságról, bár hozzáteszi: „Én nem tehetek róla, de azt vagyok kénytelen hinni, hogy a két hóbortos, Kossuth és Perczel együtt értenek, s együtt vesztendik el a hazát." Érdekesen változik Hunfalvy megítélése Dembinskiről. Már január 20-án tud az agg hős Debrecenbe érkezéséről, s még aznap fel is jegyzi, fontos tudni, hogy „mi feltételek alatt szegődik, nehogy a megválást még az idegen vezérek, Dembinski és Bem is nehezítsék". Február 24-én a vezérekről elmélkedve olyan öregnek tartja Dembihskit, „kit szemletartásra is kellett emlékeztetni". A kápolnai csata és a tiszafüredi események ismertetésénél is rokonszenvezni látszik az altábornaggyal, március 11-én pedig már feljegyzi a szóbeszédet, „hogy Dembinski méltatlanul sértetett meg". Április közepén a es. kir. csapatok szepességi betörését hallván pedig 30 képviselőtársával együtt előbb Kossuthot, majd Dembinskit keresi fel, hogy az altábornagy vállalja el a felvidéki csapatok vezérletét. „Az öreg egészen ősz, de erős, izmus. - Szinte ugroskált az utána való napokban az utcán." — írja róla. Május elején aggódva jegyzi fel, hogy nem tudni, mint intézkedik Dembinski a Szepességben, de „ellene elégedetlenség van már odafenn". Július közepén pedig már kóficnak nevezi. Mészárossal együtt, mondván, hogy „haszontalansága mindjobban kirí"; s igyekszik Csengery Antalt, Szemere egyik bizalmasát „telebeszélni" Dembiíiski ellen. Ugyanezen, ám ellenkező irányú változás jellemzi Hunfalvy Görgeiről alkotott véleményét is. Először Roth és Philippovich hadtestének üldözése és elfogatása kapcsán említi nevét. Október 12-én már hall a Görgei és Perczel közötti ellentétről. Az ifjú tábornok fővezéri kinevezése után, jórészt Mészáros hírei hatására, nincs róla a legjobb véleménnyel. A cs. kir. fősereg december közepén meginduló támadása után Hunfalvy jórészt a Közlöny hírei alapján ír Görgei hadtestének tevékenységéről, egyedül a tábornok december 18-i, mosoni utóvédharcát kommentálja így: „Görgey győzelmet jelentetett nagy szókkal, melyekből én a győzelmet nem bírtam kiolvasni." December 29-én este pedig már a Görgei elleni gyanúról is ír: „adná Isten, ne legyen ő áruló". Az országgyűlés december 31-i, Windischgrätzhez küldött békekövetségről szólva pedig beszámol arról a más forrásból is ismert álhírről, hogy Görgei a küldöttséget „nem akarta átbocsátani, sőt elfogatással fenyegette volna". Nincs elragadtatva, amikor megérkezik a váci nyilatkozat híre Debrecenbe, és felesleges időhúzásnak ítéli a felvidéki hadjáratot. Dicséri viszont Görgeinek Eperjesen az ottani papsághoz intézett beszédét, amelyben a tábornok nyugalomra és a vallási uszítás mellőzésére szólította fel a papokat. Nem sokkal ezután viszont már feljegyzi a hírt, mely szerint „Görgey a legnagyobb önfejű volna". A kápolnai csata és Tiszafüred után Dembinskivel