Századok – 1990

Történeti irodalom - Hunfalvy Pál: Napló 1848–1849 (Ism.: Hermann Róbert) I/153

153 TÖRTÉNETI IRODALOM bocsátkoznék, csupán utalni szeretnék rá, hogy a polgárság és a munkásság „nem vonulhatott ki a nemzetből", mert még tulajdonképpen tagja sem volt. A társadalomtörténeti kutatások jelenlegi szintjén is megállapítható már, hogy sem a rendi, sem a polgári korszak nem dicsekedhet Magyarországon a magyar etnikumból szervesen építkező polgársággal. A részben német, részben zsidó eredeti polgárságnak a reformkorban megindult, majd az 1850-es évektől felgyorsult asszimilációja erőteljes vallási gátakba ütközött, melyeket egy generációnyi idő alatt aligha tudtak ezek a rétegek maradéktalanul leküzdeni, és a nemzet fenntartás nélküli alkotóelemévé válni. A 18. század evangélikus német városlakói, a 19. század első harmadától gyors ütemben szaporodó zsidó vallású lakosság nyelvében ugyan megmagyarosodott, de a vallási és etnikai gyökerek erősebbek voltak annál, semhogy 1-2 nemzedéknyi idő leforgása alatt a magyar nemzeti érdekekkel mindenben azonosuló nemzeti burzsoáziává szerveződjenek. Alighanem még az első világháború alatt is kínozta ezt a polgárságot az identitástudat zavara, a többszörös kötődésből fakadó eszmei, értékrendbeli ziláltság. Még élesebben jelentkezett ez a probléma a modern proletariátus esetében, melynek legöntudatosabb, érdekeit, vágyait és törekvéseit tehát a legkarakterisztikusabban artikuláló rétegének első generációja 1867 után költözött az országba. Az említett polgárság és munkásság tehát aligha vonulhatott ki „a már létező nemzetből". Elhamarkodottnak és történelmileg, társadalmilag nem eléggé motiváltnak érzem Gergely András azon állítását is, miszerint a „virilizmust" azért kellett bevezetni, „hogy még alkalmanként se állhasson elő nemzetiségi többség... a megyei és városi képviselőtestületekben" (117. old.). A virilisták etnikai és vallási rétegeződését még ezt követően kell feltárniuk történészeinknek. Az eddig napvilágra került adatok azt bizonyítják, hogy a virilizmus intézményének Magyarországon erőteljes polgárosító hatása volt, és nemcsak a városi, még inkább a megyei „képviselőtestületekben" szorították háttérbe a hagyományosan politizáló, genezisében magyar köz- és középnemesi rétegeket a virilisták. A Gergely András által majdan megírandó szintézisben bizonyára árnyalásra, finomításra szorul majd számos állítás és következtetés A polgári alkotmányos államrendszer 1848-ban címú tanulmányban is, ha a jogi kodifikációt az eszme és a tiszta logika régióiból átemeli az 1848 és 1867 között lezajló európai és magyarországi politikai és társadalmi tendenciák valós mozgástörvényeinek a szférájába. Megjegyzéseimet, vitára serkentő gondolataimat nem gáncsoskodó szándékkal, még kevésbé azért mondiiifn el, mintha el akarnám vitatni Gergely András tanulmánygyűjteményének érdemeit. Inkább azért, mert ösztönözni, biztatni szeretném annak az új szintézisnek a közeli megalkotására, melynek alapjait és fontosabb körvonalait az Egy nemzetet az emberiségnek című kötetében felvázolta. A negyvenedik életévüket meghaladó történészek közül jelenleg vitathatatlanul Gergely András áll legközelebb ahhoz, hogy generációs társainak történelmi élményeit és ismereteit összegezve, megalkossa a magyarországi polgárosodás új szintézisét, még akkor is, ha ezen összegzés megalkotásához a magyarországi társadalom 19. századi mozgástörvényei közül még sok-sok mindent ki kell bányásznia a letűnt idők homályából. Takács Péter HUNFALVY PÁL NAPLÓ 1848-1849. SAJTÓ ALÁ RENDEZTE, A BEVEZETŐ TANULMÁNYT ÉS A JEGYZETEKET ÍRTA URBÁN ALADÁR. „Magyar Ritkaságok" - sorozat. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986. 452 1. Bármilyen gazdag 1848-1849 irodalma emlékiratokban és feldolgozásokban, sőt, minden foghíjasságuk ellenére, okmánykiadásokban is, a dokumentumoknak a magánleveleken kívül e legszemélyesebb fajtájából sajnálatosan kevés maradt reánk e korszakból, s ezek jó része még mindig nem jelent meg nyomtatásban. A megjelentek közé tartozik pld. Széchenyi csaknem minden vonatkozásában hasznosított naplója, Bártfay Szabó László, Leiningen-Westerburg Károly, Podmaniczky Frigyes, Búsbach Péter naplója. De jócskán akadnak még mindig kiadatlan, vagy csak részben kiadott naplók. Ilyen a többé-kevésbé ismert polgári személyek és politikusok munkái közül Mátray Gábor, Pauler Tivadar, Jakab