Századok – 1990
Tanulmányok - Györffy György: A magyar-szláv érintkezések kezdetei I/3
A MAGYAR—SZLÁV ÉRINTKEZÉSEK KEZDETEI 9 zömét az avarok a Dnyeperen túl, a DND sávba is átnyomták; csakis így kerülhettek egy ideig avar uralom alá. Az onogur bolgárok 499-ben már betörtek Thráciába, 630—635 pedig lerázták az avar uralmat, és a Pontus feletti térségben (DN—DÓD) Kovrat vezetésével önálló birodalmat hoztak létre, amely 670 tájáig állott fenn, amikor a türkök támadására részekre szakadtak és többségük szétköltözött. Az elmondottakból úgy tűnik, hogy a három, 463 körül előtört nép közül az onogurok jártak az élen, mind földrajzi szempontból, mind politikai súly tekintetében, tehát indokolt a nézet, hogy a DOD sávban először őket ismerhették meg a keleti szlávok Qgre néven. Ami az obi ugorok jugra nevét illeti, földrajzi meggondolások alapján sem tartom meggyőzőnek Zsirai Miklós etimológiáját, mely szerint ez végső fokon szintén az onogur >qgre népnév keleti-szláv (orosz) közvetítéssel alakult formája lenne (Jugria. Budapest 1930). A hvárezmi BIrünT (973—1048) elsősorban a Hvárezmmel kereskedő bolgároktól hallhatta, hogy északabbra jura nép lakik. A mohamedán geográfusok bizonyosan nem a távolabb nyugatra lakó szlávok révén ismerték meg a jugra népnevet; a keleti szlávok is finn-ugor, volgai bolgár, vagy normann rüsz közvetítéssel szerezhettek e népről tudomást. Nézetem szerint a jugra népnév végső fokon összefügg a jürka nép nevével; e nép lakhelyét Hérodotosz i. e. 450 körül, ugyanezen a tájon jelölte meg (így már Marquart, Streifzüge 10, 55). A szlavisták zöme a magyarok megjelenését a térségben, tehát a Β sávból a Volgán a C sávba való átköltözésüket, viszonylag késői időre teszi. Ennek a késői datálásnak a szavárd-magyarok (Σάβαρτοι ασφαλοι, sevortik) Transzkaukáziába való költözése mond ellent, amit ugyan Konstantinos császár a kangar-besenyők támadásának tulajdonít, de amit a szavárdok transzkaukáziai feltűnése arab forrásban a 750 körüli évekre valószínűsít (uo. 36—37), amikor besenyők egy tibeti forrás szerint még az A sávtól keletre laktak. A besenyők ekkor az ujgúrokkal harcoltak (Bacot: Journal Asiatique CCXLIV. 1956. 147), s az ujgúrok győzelme nyomhatta őket nyugatra, a „tarka lovú" népek (kangarok?) földjére, akik 750 táján megtámadták a C térségben lakó magyarokat, és kis részüket délre, zömüket nyugatra űzték. A kangaroknak nem sikerült Kazár-országban hont foglalni, így egyesülve a besenyőkkel, törzseiket lószínek szerint szervezték meg (Győrffy: A magyarság keleti elemei. Bp. 1989. 98— 102.). Ha ez a feltevéssor helyes, a magyarok zöme 750 táján lépett át a Donon, és került a szlávokkal közvetlen kapcsolatba. Mindenesetre a magyarok hosszú időn át tartó szoros türk-kazár kapcsolata, mely a korai időben több lehetett, mint adófizetésre kötelezett függés (amilyen a volgai bolgárok viszonya volt), s inkább a kazár uralmi rendbe való betagolás formáját vehette fel, jobban képzelhető el a Maeotis körül vagy a CD térségben, semmint attól keletre. A magyarok még nyugatabbra költözését közvetve az avar birodalom bukása tette lehetővé. Az avar birodalom megdöntésében szerepe volt az avar uralomtól függetlenné vált dunai bolgár fejedelem, Krum 803-i támadásának is (Váczy: Századok CVIII. 1974. 1043—1061). Krum kán az avar katonaságot maga mellé
