Századok – 1990

Történeti irodalom - Kroupa Jiři: Alchymie štěsti. Podni osvicenstvi a moravská společnost (Ism.: Richard Prazák) I/145

146 TÖRTÉNETI IRODALOM mely a 16. sz. rendi-tartományi nemességétől a 18. sz. udvari arisztokráciájáig vezetett. Behatóan foglalkozik a polgársághoz és nemességhez kapcsolódó középrétegek problematikájával és a morvaországi felvilágosodás ideológiájával. Külön figyelmet fordít az ún. honoratiorokra, a feudális városi polgárság és a kapitalizálódó ipari burzsoázia közötti sajátos átmeneti rétegre. Elemzi, hogyan alakult ki a társadalmi csoport az egykori városi patriciátusból, az új kereskedőkből, manufaktúratulajdonosokból, valamint az udvari hivatalnokokból, a felvilágosult értelmiségből és a reformbarát gazdasági tisztviselők rétegéből. A továbbiakban a szerző a bécsi udvar és a morvaországi tartományi arisztokrácia kapcsolatát és a felvilágosult abszolutizmus reformideológiájának morvaországi elterjedését vizsgálja. Megkülönböztetetten foglalkozik a későfelvilágosodáskori szabadkőművességgel, a morvaországi titkos társaságokkal, s ennek során külön elemzi a jakobinusok és feuillant-ok forradalmi mozgalmát. Részletesen bemutatja az arisztokrata felvilágosodást és annak fő képviselőit, Maximilian Lamberget és Josef Mittrovskyt ( 1757-1799), aki Kant tisztelője és a modern tudományos gondolkodás morvaországi megalapítója volt. Vele együtt kell említenünk Leopold Berchtoldot, a francia ideológia képviselőjét, neves utazót és humanistát, akit Kazinczy baráti köre is nagyra becsült. A szerző behatóan elemzi a felvilágosult korszak végét II. Ferenc uralkodása alatt, amikor 1810-zel végleg lezárult a jozefinista reformok útja. Ebben az időszakban különösen két tendencia érvényesült a Monarchiában. Az első az abszolutizmushoz és centralizációhoz való visszatérést jelentette; a korábbi időszakkal ellentétben a jozefinizmus felvilágosult vonásai helyett annak bürokratikus oldala került előtérbe. A második a Monarchiát egyenrangú országokból álló rendi állammá kívánta átalakítani, ahogyan az Hormayr felfogásából ismeretes, ahol nagy hangsúlyt kap a cseh—magyar-német politikai és kulturális együttmilködés. Morvaországban az első tendenciát Antonín Bedrich Mittrovsky. morva-sziléziai gubernátor képviseli, aki ugyan elhagyta felvilágosult elődeinek gondolati örökségét, de gazdasági reformokat sürgetett, és támogatta a morvaországi Gazdasági Társaságot. A második tendencia a Morvaországi Múzeum megalapítójához, Széchényi Ferenc levelező partneréhez és barátjához, Hugo FrantiSek Salmhoz kapcsolódik. Családja Belgiumból származott, és ezért Salm megértéssel volt a cseh—morva nemesség rendi törekvései iránt, mely sok tekintetben a belga jozefinizmus-ellenes oppozíció, az 1789-90-es ún. brabant forradalom rendi programjára emlékeztetett. A Salmok működéséhez kapcsolódik a morvaországi vas- és gépipar fellendülése a Brünn környéki Adamovban és Blanskoban. Kroupa monográfiájában végig jól kiegészítik egymást a gazdasági, társadalmi és eszmetörténeti szempontok. Nagy figyelmet szentel a szerző a morvaországi kulturális fejlődésnek, főleg az építészetnek és a képzőművészetnek. A későfelvilágosodást könyvében nemcsak ideológiai, hanem esztétikai problémaként is vizsgálja. Napjaink szovjet és francia történetírásának irányzataival összhangban elsősorban a kultúra azon elemeinek bemutatására törekszik, melyek inkább a mentalitás szférájába és nem a világ racionális értelmezésébe tartoznak. Filozófiai-esztétikai szempontból mutatja be a fejlődést a késő barokktól a felvilágosodáson keresztül a 19. sz. elejének új kulturális és politikai jelenségeiig, vagyis a romantikáig és korai liberalizmusig. A kutatás tárgya, melyre a cím „A boldogság alkímiája" utal, lényegében a késő 18. sz. társadalmi etikája, mely a szabadkőművességben és a filantrópiában jutott érvényre a morvaországi felvilágosodás képviselőinél. Felfogásukból különösen két témakör az. mely napjainkat is foglalkoztatja: a tudományos modell és az egyén emberi jogainak gondolata. Kroupa monográfiája jelentős módon járul hozzá a morvaországi felvilágosodás fejlődésének jobb megismeréséhez a 18. sz. közepétől az 1810-ig terjedő időszakban. Érdemei közé tartozik a gazdag gondolati tartalom éppúgy, mint a széles filozófiai, esztétikai és történelmi áttekintés és az irodalmi színvonalú előadásmód. A szerző viszonylag kevesebbet foglalkozik az ún. népi felvilágosodással, melynek Cseh- és Morvaországban jelentős szerepe volt, mint arra ,,A református magyar értelmiség a cseh újjászületésben" c. munkámban utaltam. Korrigálni kell továbbá a szerző téves állítását, miszerint a magyar jakobinus Szén Antalt kivégezték volna. Kroupa munkájában számos utalást találunk a morvaországi felvilágosodás képviselőinek Magyarországhoz fűződő kapcsolataira. Említést érdemel pl. Josef Mittrovsky érdeklődése Fessier Ignaz Aurél műve iránt vagy Festetics Imrének a brünni szabadkőműves páholyokkal való kapcsolata. Kroupa monográfiájának értékét növeli a korabeli képanyag gazdag bemutatása, a szakirodalom terjedelmes áttekintése, s végül a részletes francia és német nyelvű rezümé. Richard Prazák