Századok – 1990

Történeti irodalom - Kroupa Jiři: Alchymie štěsti. Podni osvicenstvi a moravská společnost (Ism.: Richard Prazák) I/145

145 TÖRTÉNETI IRODALOM nemesi családból származott, Lengyelországba szökött, ahol a rettegett cár megmenekült fiának adta ki magát. Sikerült a határ menti litván urak és III. Zsigmond támogatását elnyernie, amiért cserébe Svédország elleni szövetséget, Oroszország katolizálását és jelentós birtokadományokat ígért. Szkrinnyikov tehát a Dmitrij kilétéről folytatott vitában egyértelműen úgy foglal állást, hogy a kalandort Grigorij Otrepjevvel azonosítja. Godunov erőtlen diplomáciai kísérletei a csaló leleplezésére kudarcot vallottak. A szejm tiltása ellenére az álcár számára toborzott zsoldossereg Csernyigov és Szeverszk felől vonult Moszkva ellen. A délvidék központi kormányzattal elégedetlen kisbirtokosai, a helyőrségek, kozákok, holopok, városlakók és parasztok azonnal fölesküdtek Dmitrijre. A trónkövetelő fegyveresei között így a „gyetyi bojarszkie", a „katona holopok", és a kozákok kerültek túlsúlyba. Velük szemben a bojárokból álló elit csapatok küzdöttek. 1605 áprilisában Godunov váratlanul meghalt. Az arisztokrácia titkos tárgyaláson megegyezett az álcárral és lengyel kíséretével. Moszkva megnyitotta kapuit. A nép eufórikus hangulatban ünnepelte „törvényes uralkodóját". A bojárok viszont csak a kedvező alkalmat lesték a leszámolásra. Szemükben Otrepjev közönséges csaló volt, aki az ősi szokásokat semmibe vevő botrányos viselkedésével azt a tekintélyét is eljátszotta, amit fegyverrel vívott ki. A trónbitorló intézkedéseivel mindenkinek a kedvében akart járni, de ezzel csak a gyengeségét bizonyította be. Végül teljesen elszigetelődött. Kihasználva a moszkvaiak fölháborodását, amit a lengyelek kihívó magatartása ébresztett, a bojárok összetűzést provokáltak. Amíg a tömeg állítólag a cár életére törő idegenek lakóépületeit vette ostrom alá, az összeesküvők a Kremlben meggyilkolták a trónbitorlót. Az új uralkodó a duma legtekintélyesebb alakja, Vaszilij Sujszkij lett. A könyvet Szkrinnyikov újszerű látásmódja és biztonságos forráskezelése a szovjet történetírás átlagos szintje fölé emeli. Sajnos a Godunov-érában kiéleződő társadalmi feszültségek okait kutatva a szerző nem említi IV. Ivan országlásának tragikus következményeit. Pedig éppen az opricsnyina terror és az országot a végletekig megnyomorító vesztes livóniai háború után előállt katasztrofális állapotok hozták Godunovot abba a helyzetbe, hogy népszerűtlen kényszerintézkedésekhez nyúljon. Ellentmondásos a trónon ülő álcár portréja. Otrepjev hol művelt, jó képességekkel rendelkező, koncepciózus uralkodónak tűnik, akit a tervezett reformok megvalósításában politikai elszigeteltsége gátol csupán, hol pedig lusta, tanulatlan világfinak, akit államférfiúi kvalitások híján kizárólag a korona megtartásának célja vezérel. Ennek ellenére Szkrinnyikov munkája, amely a kiadóval közösen a „Zavaros időszakról" tervezeit sorozat első kötete, joggal keltett figyelmet a külföldi szakemberek körében. Bővített változatát 1988-ban kiadták az USA-ban. Szili Sándor Jlkí KROUPA ALCHYMIE STESTÍ. A BOLDOGSÁG ALKÍMIÁJA POZDNÍ OSVÍŐENSTVÍ A MORAVSKÁ SPOLEÍNOST. A KÉSÓFELVILÁGOSODÁS ÉS A MORVAORSZÁGI TÁRSADALOM Brno, 1987. Múzeumi és Honismereti Társaság, 317 o. JiKí Kroupa monográfiája az első tudományos összefoglalás a morvaországi későfelvilágosodás fejlődéséről, mely a 18. sz. közepétől az 1810-ig terjedő időszakot fogja át. Kroupa a későfelvilágosodást kultúr- és eszmetörténeti kategóriaként fogja fel és a 18. sz. végi 19. sz. eleji tágabban értelmezett társadalmi fejlődés keretében vizsgálja. Jelentősége nemcsak abban áll, hogy szinte valamennyi progresszív társadalmi és kulturális tendencia érvényre jutott benne, hanem abban is, hogy Morvaország éppen a 18. sz. 80-as, 90-es éveiben közép-európai jelentőségű kultúrközpontlá vált, ahol a felvilágosodás és jozefinizmus valamennyi áramlata találkozott. Kroupa monográfiája rendkívül jól felépíteti, átgondolt szerkezetű. Először a morvaországi társadalmi fejlődést tekinti ál a 18. sz. közepétől, vizsgálja ennek társadalmi bázisát, valamint azt a fejlődést.