Századok – 1990

Történeti irodalom - Jacquart, Jean: Bayard I/139

TÖRTÉNETI IRODALOM JEAN JACQUART BAYARD Fayard, Paris 1987. 396 I. Jean Jacquart a Sorbonne professzora, a 16. századi francia történelem egyik legjobb ismerője. Disszertációja, az azóta joggal alapmiinek számító La crise rurale en Ile-de-France 1975-ben jelent meg, és a fővárosban, a párizsi felvevőpiachoz közel eső területek 1550 és 1660 közötti mezőgazdasági termelését, parasztságát, nemességét elemezte igen nagy forrásbázissal, rendkívül részletesen. Közreműködött szerzőtársként a francia mezőgazdaság történetének szintézisében (Histoire de la France rurale, Paris, Seuil, 1975.), és Bartolome Bennassare-ral közösen kitűnő egyetemi tankönyvet írt a 16. századról. A Fayard-kiadónál 1981-ben már egy másik életrajza is megjelent, mely nem sokkal később olcsóbb kiadásban is sikert aratott: I. Ferenc életét Jacquart úgy írta meg, hogy az egész korról adott jó áttekintést. Pierre Terrail, Bayard hűbérura egyike a francia történelem legendás hőseinek, szerepe a nemzeti tudatban kortársáéhoz. Kinizsi Páléhoz hasonlítható. Jacquart életrajza sikeres kísérletet tesz arra, hogy a rárakódott legendák alól napvilágra hozza a tényeket, feltárja Bayard életét, majd nyomon kövesse a hős nem kevésbé fontos utóéletét. Bayard születésének ötszázadik évfordulóját a róla elnevezett francia katonai egységek nagy pompával ünnepelték meg 1976-ban, Jacquart azonban a források egybevetésével valószínűsíti, hogy hőse, Dauphiné tartomány egyik kastélyában nem 1476-ban, hanem két vagy három évvel korábban látta meg a napvilágot. Tizenhárom éves korában udvari apródként lépett a szavojai herceg, I. Károly szolgálatába. Elkísérte urát a francia királyságba tett útján is, és szolgálata során értékes pártfogókra tett szert. Az 1490-es évek elején Bayard elhagyta az apródi szolgálatot, és immár lovagként Ligny gróf seregébe állt. Katonai tudását előbb lovagi tornákon bizonyította, majd hamarosan igazi harcokban vett részt: amikor VIII. Károly francia király elindult italiai hadjáratára, mintegy 20 000 katonája között találjuk Bayard-t is. Jacquart leegyszerűsítésektől mentesen, de mégis érthetően, biztos kézzel vázolja fel a kavargó háború eseményeit, jó portrékat rajzol a harcok főszereplőiről. VIII. Károly halála, majd XII. Lajos trónralépése nagyot lendít Bayard pályáján, mert hűbérura, Ligny gróf, főkamarás és az új király egyik legfontosabb tanácsosa lesz. Az itáliai háború folytatódik. Bayard Luxemburgi Lajos seregében harcolva többször is tanújelét adja bátorságának. Hőstettei közül a leghíresebb a közép-itáliai Garigliano hídjához fűződik. 1504-ben Gaeta mellett nézett farkasszemet a spanyol és a francia had, amikor Bayard néhány társával felderítésre indult. A visszatérő kis csapatot üldözőbe vették a spanyol lovasok, és ekkor Bayard, társait hátraküldve, egyedül tartóztatta fel a hajóhídon a túlerőben lévő ellenséget, fedezve ezzel a többiek visszavonulását. Ezt a hőstettet azután számtalan krónika, röplap, festmény, metszet örökítette meg, és ahogy távolodunk az időben, úgy színezte ki mindjobban a haditettet az utókor. Bayard nagy szerepet játszik a következő harcokban is, 1507-ben ő vezeti a franciák merész rohamát a Genovát a hegytetőről védő kulcsfontosságú erőd ellen. A francia lovag kapitányi rangot kap, már ötszáz gyalogos parancsnokaként vesz részt Padova, majd Bologna ostromában. Brescia elfoglalásakor súlyosan megsebesül, felépülése után harcol a ravennai csatában, ahol a francia seregek győzelmükért hatalmas árat fizetnek: 3000 gyalogosuk és több főúr marad a csatamezőn, és elesik alig huszonnégy éves, tehetséges hadvezérük Gaston de Foix is. A Szent Liga csapatai visszaszorítják a franciákat, a következő évben Bayard is fogságba kerül, és csak 1514-ben, a békekötéskor szabadul ki. Részt vesz a francia udvar nagy eseményein, őrt áll Bretagne-i Anna, a kétSKres francia királyné ravatalánál, ott van a dauphin, François d'Angoulême, a későbbi I. Ferenc esküvőjén éppúgy, mint a megözvegyült XII. Lajos és Tudor Mária mennyegzőjén.