Századok – 1990
Közlemények - Buza János–Alžbeta Hološova: Egy kecskeméti cívis nagyszombati évei (1639–1660) I/109
120 BUZA JÁNOS—ALZBETA HOJ.O§OVÁ désben venni, ha ez az kegyelmetek közt való kecskeméti ember tartozik-é az várost contentalni arról az mi kárt vallottak az törökért ista occasione. Kegyelmetek azért hagyjon egy terminust mindkét félnek, az melyre az kecskemétiek felérkezhessenek, s 6 is hozzá készülhessen, és lássa meg ott elsőben az város törvényén, vagy székin az dolgot. Mit fog benne találni, mi sem messze leszünk, s informálhat kegyelmetek. Mi előnkben jüvén azután az dolog, decisiot teszünk benne. Isten kegyelmetekkel. Syntaviae, 3. decemb(ris) 1639 Amicus et vicinus benevolus Comes N(icolaus) Esterházy. Ps. Earum Dominorum. Ne késlelje meg kegyelmetek neki, ha lehet az innep kedvéért, mert más dolgok is vagyon. Kívül: Prudentibus et circumspectis Dominis N. Judici et caeteris Senatoribus liberae regiae civitatis Tyrnaviensis etc., Amicis et vicinis nobis observandissimis. (Esterházy Miklós ismert papírfelzetes pecsétje.) 4. Nagyszombat főbírójának és tanácsának levele Ráckeve főbírójához és tanácsához. Nagyszombat, 1643. június 18. Áldja meg Isten kegyelmeteket mind fejenként sok üdvösséges lelki, testi jókkal és kedves jó egészséggel. Ennek előtte is találtuk vala meg kegyelmeteket, az néhai Szecsey János itt való jámbor szomszédunk kérésére, hogy az minémő jószága maradott azon Szecsey Jánosnak, úgymint őstül maradt jószág Bánkházán, azt a jószágot vagy két felé osztatta volna kegyelmetek Szecsey Pál, az kegyelmetek ott lakos szomszédja és atyafia között, vagy pedig Szecsey Pál valami jó módjával fizette volna ki Szecsey Jánost a jószágból, úgymint vér szerént való atyjafiát. Mely osztályban és kifizetésben mind ez ideig is semmi vég nem szakadott, hanem azt az jószágot huszonöt esztendőiül fogva egyedül Szecsey Pál hatalmasul bírja, és csak ő veszi mindennémő hasznát, mintha mindenestül fogva egyedül csak őtet illetné. Noha penig immár Szecsey János ez árnyékvilágbul az halál által kiköltöztetett, mindazonáltal maradtak öt árvái, tudni illik Kata, Zsuzsanna, Erzsébet, Panna és Palkó. Mely árvák találának meg bennünket, kérvén azon, hogy kegyelmeteknek írnánk mellettek, hogy kegyelmetek tekintvén elsőben az Istent, emellett az közönséges igazságot, és az megnevezett szegény árváknak is mostani fogyatkozott állapotjokat, hivatná eleiben kegyelmetek Szecsey Pált, és parancsolná meg neki, hogy az megmondott jószágot az kegyelmetek ott való szokása és rendtartása szerént osztassa két felé, és az szegény árváknak adja ki az ő részeket, vagy egyébképpen végezzen vélek, és elégítse meg őköt, és ne tulajdonítsa mindenestől magának az őstül maradt osztatlan jószágot, tudván azt, hogy vér szerént mások is tartják ahhoz igazságokat. Mert egyáltalán véggel azon vannak az árvák, hogy palatínus urunk ő nagyságától egy erős parancsolatot vegyenek ki, kinek erejével, kegyelmetek városabeli embereket tartóztassanak meg ide fel, kétszáz forintig, mert annyit követel-