Századok – 1990
Közlemények - Buza János–Alžbeta Hološova: Egy kecskeméti cívis nagyszombati évei (1639–1660) I/109
KECSKEMÉTI CÍVIS NAGYSZOMBATON (1639—1660) 117 sekhez4 1 - hasonlóan vásárolt mezei kerteket, amelyeken mód nyílott a gazdaság bővítésére, többek között a jövedelmező szarvasmarhatenyésztésre. Ráckeve forrásaival annyira mostohán bánt a történelem, hogy egy-egy levélnek is örülnünk kell. A helytörténeti szemponton kívül e levél becses adatokat tartalmaz a hódoltsági ingatlanforgalomról. Kecskemét Esterházy Miklós nádorhoz írott panaszából a kétségtelen túlzások - „...annyira jutottunk, hogy még lovat sem tarthatunk..." - ellenére is ízelítőt kapunk a nyomorúságos közállapotokból. A két Esterházy és Wesselényi nádor tömör levelei adalékul szolgálnak a török kori közigazgatás - a nagy távolság és az „...idegen nemzetség uralma..." közepette is hatékony működésének történetéhez, megerősítik egyúttal azt is, hogy a királyi Magyarországon élő birtokos nemcsak adóztatta,4 2 hanem jogsegélyben, védelemben is részesítette hódoltsági jobbágyait. A leveleket technikai okból nem betűhíven közöljük. Közelítettünk a mai helyesíráshoz, de a szöveg archaikus voltának és vélt hangzásának megőrzésére törekedtünk. Függelék 1. Ágoston Pál főbíró és a kecskeméti tanács levele Nagyszombat tanácsához. Kecskemét, 1639. június 22. Ajánljuk minden dolgokban való hűséges szolgálatunkat Uraságotoknak, Isten minden kívánatos lelki, testi jókkal, jó egészséges, hosszú élettel áldja és látogassa fejenként Uraságotokat. Tiszteletes Nemes Tanács Uraink! Uraságotokat mostani levelünk által ilyen dologról kelleték requiralnunk, ez elmúlt felső napokban Latos István urunk (ki ennek előtte városunkban egyik polgártársunk volt) éjjeli időn felrakodva hír nélkül elment, itt nem lévén senkitül bántása, azmint halljuk, mostan Uraságotok városában vagyon; mi (azmint Uraságotoknál is nyilván vagyon) idegen nemzetség birtoka alatt vagyunk, és mikoron egy jobbágy elmegyen az ő hírek nélkül, meg szoktuk izenni, az őkegyelme elmenetele is nekünk mindjárt másnap hírünkkel volt, de minthogy minden marhája hátra maradott volt, és annak utána hajtották el, az kereszténységtől viseltetvén meg nem izentük, mert ha mi megizentük volna, őkegyelme minden jószágával az idegeneknek markába esett volna, de Isten ne adja, hogy mi egy keresztyén atyánkfiát is pogány kézre ejtsük; annak utána két hét, avagy még több napok elmúlva is lett hírével az pesti Nazur béknek (kinél summában vagyunk) az őkegyelme elmenetele, és mindjárt bocsátotta alá városunkra népeit, és városunknak főbíráját vasra vervén felvitette, honnét sok fáradságink és könyörgésink által nagy summa pénzen, úgymint 400 talléron, váltottuk ki bíránkat, mi pe-41 Az 5. levélben említett ráckevei lakosok jogállását illetően Szakály Ferenc nyújtott szíves felvilágosítást. Lektori észrevételeit sem feledve mondunk érte köszönetet. 42 Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Budapest 1981., számos példával.
