Századok – 1990

Közlemények - Buza János–Alžbeta Hološova: Egy kecskeméti cívis nagyszombati évei (1639–1660) I/109

118 BUZA JÁNOS—ALZBETA HOJ.O§OVÁ nig ezt mind őkegyelme miatt szenvedtük, mert az idegen űr is ezzel kárhoztatott bennünket, hogy ha hírré adtuk volna, minékünk semmi nyavalyánk nem esett volna, de azmint felül is megírtuk, nem akartuk ő kegyelmét rontani. Minekokáért kérjük becsülettel Uraságotokat, mint Tiszteletes Nemes Tanács Urainkat, hogy Uraságotok Latos István urunkat személye elejben hivatván, az ő kegyelme miatt lett kárvallásunkról elégíttessen minket, ha mi őkegyelmét nagyobb kárvallástól mególtalmaztuk. Uraságotok ezt cselekedvén mi is Uraságotoknak igyekezünk mindenkoron szolgálni.Ez dolog felől városunkbeli Petes Gáspár és Barkó András polgártársaink comparealnak Uraságotok előtt, Uraságotok beszédeket mindenekben meghigyje. Isten éltesse Uraságotokat kedves jó egészségben sok esztendőkig. Datum Aegopoli, die 22. Junii Anno D(omini) 1639. Kecskeméti Főbíró Ágoston Pál esküdt tanácsaival együtt örömest szolgálnak Uraságotoknak. Kívül: Az Tiszteletes, Nemes és Nemzetes nagyszombati tanácsuraknak ő uraságoknak, nekünk mindenekben jóakaró urainknak adassék ez levelünk kezekben tisztességgel. (Papírfelzetes pecsét, körirata csak részben olvasható: „KECZKEMÉTI VAROS POCZET..." 022 mm.) 2. Ágoston Pál főbíró és a kecskeméti tanács levele Esterházy Miklós nádorhoz, Kecskemét, 1639. november 20. Alázatos, hű és engedelmes szolgálatunk ajánlásának utána Istentül szerelmes fiáért minden kívánatos lelki, testi jókat, jó egészséges, hosszú életet Nagyságodnak mint kegyelmes Urunknak kívánunk szívből. Minémű nagy ínség s nyomorúság alatt legyünk kegyelmes Urunk az sok körülöttünk nyúzók, fosztók s kóborlók miatt, illik, hogy Nagyságodnak is értésére adjuk, mivel már annyira jutottunk, hogy nemhogy mezeinken levő jószágink maradhatnának békességben, de még házunkban is félelemmel és rettegéssel lakunk, azmint ím nem régen is egy szegény atyánkfiát éjeli időn házábul kivonván, kegyetlenül eltaglották, másik polgár társunkat ismét az kerteink közül egy tolvaj megfogván kivitte az szentlőrinci kertek közül, és ott rút kegyetlenül elvagdalta s fejét vette, és penig ki ezt cselekedte, azelőtt szolgája volt, ilyetén latrok penig ugyan eláradtak földeinkön, mert ím nem régen is nyavalyás szentkirályi urainkat két ízben sarcolták meg. És nemcsak (ez megnevezett atyánkfiait az kiken ezek történtek) sanyargatták s háborgatták, de annyira jutottunk miattok, hogy mezei örökségünkre nem is merünk kimenni, magunkat ha hol kaphatnak, személyünkben háborgatnak, nyúznak, fosztanak s tagolnak. Lovainkat szemlátomást, avagy ha úgy nem is, lopva elhordják, már annyira jutottunk, hogy még lovat sem tarthatunk miattok. Ilyetén kimondhatatlan ínségek között lévén könyörgünk alázatosan Nagyságodnak mint kegyelmes Urunknak, Nagyságod legyen kegyes oltalmunk s gyámolunk igyefogyott voltunkban, hogy mi is békességben maradván az Nagyságod szárnyai alatt, Nagyságodért Istenünkhöz mondhassuk buzgó imádságunkat.