Századok – 1990
Közlemények - Buza János–Alžbeta Hološova: Egy kecskeméti cívis nagyszombati évei (1639–1660) I/109
114 BUZA JÁNOS—AL2BETA HOLOSOVÁ ván hódoltsági - közelebbről lévai és nagykőrösi - emberektől „bizonyos számú barmot" vett át 100 tallér előleggel, amelyet Szencen helyezett letétbe, s egyben ígéretet tett arra, hogy Nagyszombatban hamarosan kifizeti a teljes összeget. Hiába vártak azonban az esedékes összegre a hódoltsági marhahajtók, sőt a letétbe helyezett száz tallért is bánhatták, mert Latos István egy fogadott lakatossal felnyittatta a pénzes ládát, s magához vette az említett készpénzt. A pórul járt eladók élvesztették türelmüket, és az időnként jelentős bevételt**8 elkönyvelő szenei harmincadosokhoz fordultak panasszal. Szentbenedeky Márkus harmincados és Jászkay Pál harmincadellenőr szakszerűen2 9 és hatékonyan járt el az ügyben. Mint a falusi kereskedők és a tőzsérek bírái megidézték Latost, majd lefoglalták a pozsonyi tőzsérek nála lévő adóslevelét, s a magát immár nemesnek valló nagyszombati lakosra rábizonyították nemtelen cselekedetét, azaz a 100 tallér eltulajdonítását. A későbbiekben pedig Nagyszombat megkeresésére részletesen tájékoztatták a történetekről a szabad királyi város tanácsát, s egyben kérték is a magisztrátust, hogy Latossal fizettesse meg az ügyből kifolyólag még mindig fennálló néhány talléros tartozását. A harmincadosok leveléből nemcsak Latos fondorlatos csalássorozatára derült fény, hanem arra is, hogy városa elöljáróságát ugyancsak igyekezett félrevezetni. Azzal vádolta a harmincadosokat, hogy azok becsületsértő módon bántak vele, nemesi mivolta ellenére őrizet alatt tartották, megfosztották a pozsonyi tőzsérektől kapott kötelezvénytől, sőt a szabad királyi város kiváltsága ellen vétettek akkor, amikor vámot fizettettek vele. Latos vádaskodása részleteiben és egészében egyaránt megalapozatlannak, sőt mi több, rágalomnak bizonyult. A szenei harmincadosok levelét olvasva, Nagyszombat tanácsa arról győződhetett meg, hogy Kecskemétről jött polgártársuk ez alkalommal a maga ásta verembe esett. A galgóci vásárt követően Szencen elszenvedett fiaskó után Latos István vagy csendben húzta meg magát Nagyszombatban, vagy csak források hiányában vélhetjük úgy, hogy jó útra tért, illetve egy ideig nem adott okot panaszra. Nagyszombat kivételesen gazdag levélgyűjteményében hosszú éveken át nem található olyan irat, amely ellene szólna. Az adókönyvek szűkszavú bejegyzései szerint jámbor adózó polgára volt a városnak, de egyéb források nélkül az 1639 és 1646 közötti években is makulátlan múltú embernek tűnt volna. A szabad királyi város falain belül Latos lie. Bratislava 1968. 60., illetve Fiigedi Erik: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Budapest, év nélkül (1981). 80-81., 247., 359-360. Az általunk vizsgált korszakban Galgócznál híd könnyítette meg az átkelést, amelyet csak ritkán vitt el a Vág vize, például az 1650. évi januári jeges ár alkalmával. Lippay György esztergomi érsek levele Batthyány Ádámhoz, Érsekújvár 1650. jan. 30. Magyar Országos Levéltár, Ρ 1314. Batthyány család levéltára, 29 315. sz. levél. 28 A szenei harmincad bevételeire Id. Zimányi Vera-Harald Prickler: Konjunktúra és depresszió a XVI-XVIII. századi Magyarországon az ártörténet és a harmincadbevételek tanúságai alapján: kitekintés a XVIII. századra. Agrártörténeti Szemle 1974. 112-123. 29 A harmincadosokra, mint szakképzett kamarai tisztviselőkre ld. Fallenbüclil Zoltán: A királyi hivatalnokok létszám- és szolgálati viszonyai a XVII. századi Magyarországon. Történeti statisztikai tanulmányok I. Budapest 1975. 56., 67-69. Jászkay Péter és Szentbenedeky Márkus szenei megbízatása előtt a Magyar Kamara tisztviselője volt. Fallenbiichl Zsolt: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században. Levéltári Közlemények 1968. 260-262.
