Századok – 1990
Közlemények - Buza János–Alžbeta Hološova: Egy kecskeméti cívis nagyszombati évei (1639–1660) I/109
KECSKEMÉTI CÍVIS NAGYSZOMBATON (1639—1660) 115 csupán egyszer idézett elő dokumentálható perpatvart. Egy közösen elzálogosított kard értékében nem tudott megegyezni 1654-ben Pápai Istvánnal, aki 28 forintot követelt Latos Istvánon.3 0 Ε kisebb horderejű civakodás lecsendesítése azonban nem okozhatott gondot a városi elöljáróságnak. Nagyszombat tanácsa 1660-ban Wesselényi Ferenctől kapta az utolsó levelet Latos István megintésére. A második nádori levél az 1639. évihez hasonlóan szintén a kecskemétiek panaszára íródott. Az élete delén ekkor már valószínűleg jócskán túljáró Latos atyai öröksége kapcsán zsarolta egykori lakhelye cíviseit. Közülük a kereskedelmi tevékenységet folytatóknak lehetett okuk leginkább az aggodalomra, hiszen őket fenyegette elsősorban a megtartóztatás veszélye.3 1 Kecskemét azonban bizonyítani tudta, hogy korábban - vélhetően 1639-ben, vagy 1640-ben -kiegyezett Latos Istvánnal. Wesselényit, az egykori füleki kapitányt, annak idején tájékoztatták a kecskemétiek Latos István javainak lefoglalásáról. Az országos ügyekkel elfoglalt főúr,3 2 bár részbirtokos volt Kecskeméten,3 3 aligha emlékezett a két évtizeddel korábban történtekre. Kecskeméten 1639-ben rettenetet váltott ki és sokáig intő például szolgálhatott a főbíró vasra veretése,3 4 Füleken azonban a drámai eseményről szóló tudósítás csak egy csepp lehetett a hódoltságról hömpölygő panaszáradatban.3 5 Nagyszombatban viszont minden bizonnyal megszívlelték Wesselényi nádor levelét. Vagy a város vonta kérdőre, vagy feddés nélkül maga Latos is felmérte azt, hogy számára befellegzett a szabad királyi városban. Termését még betakarította, de éves köztartozásának már nem tett eleget, feltehetően illő áron értékesítette házát és szántóját, majd nyomtalanul eltűnt a városból. Csaknem egy évszázad múltán, 1754-ben népes család tagjaként élt egy Latos István nevű nemes Kecskeméten. Egyik felmenőjének, „Latos András de Köves"-30 Nagyszombat város levéltára, tanácsi iratok: Protestationes 1547-1739. 1. karton, 1654. július 24. SOKA V Trnave. 31 Miként az ismeretes, Kecskemét lakosai közül többen megfordultak Nagyszombatban, s nemcsak marhákat hajtottak fel oda. Szana Mihály 1648-ban a nagyszombati Csapó Dánielnek 1900 juh gyapját adta el hitelben. 1651-ben viszont Szana Mihály maradt adós Nagyszombatban. Nagyszombat város levéltára, tanácsi iratok: Obligationes 1529-1799. 1. karton, 1648. szeptember 15., illetve 1651. június 24. SOKA ν Trnave. A kecskeméti tanács 1660. évi levelét Wesselényi Ferenchez Pozsonyba felvivő három kecskeméti lakos közül kettő - Biró György és Hagyó János - kifejezetten tehetős gazda volt, csupán Varga András tartozott a szegényebb adófizetők közé. Biró György 1662 előtt valamelyik bírói tisztet is betölthette Kecskeméten, 1662-ben részben előre fizette ki adóját, illetve több gazda köztartozásának egy részét ő egyenlítette ki „szekérbér" címén. Biró György más alkalommal is megfordult Pozsonyban a nádornál. Kecskemét adókönyve, 1662. 22., 38-39., 48-49., 97., 103., 105., 108., 161., 209. 32 R. Várkonyi Ágnes: A rejtőzködő Murányi Vénus. Hely és év nélkül (Budapest 1987). 72., 108-109., 161-168. 33 Bálinlné Mikes Katalin: i. m. 15—16. 34 A bírói tiszt adómentességgel járt ugyan, de életbiztosítást nem jelentett a török kori Magyarországon. Hegyi: i. m. 169—181. 35 Természetesen akkortájt csak a törököt lehetett a magyar hatóságoknál bepanaszolni. Wesselényit inar csak azért sem rázhatta meg az ilyen esemény, mert időnként maga is tett hasonlót, pl. 1648-ban maga vitette Fülekre a többszörösen bíróviselt Boldizsár Mártont, illetve a másodbíróságig jutott Fekete Mártont Nagykőrösről. Szilády-Szilágyi: I. 148. et passim, illetve: Buza: Török kori állattartásunk... 36-37.
