Századok – 1989

Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76

SVÄJC A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 91 A schaffhauseni kerületi és kantoni bíróság, valamint a lausanne-i Szövetségi Bíróság ítéleteikben egybehangzóan megállapították, hogy a „frontmozgalom"-mai kapcsolatban nem tekinthető rágalmazásnak az a megállapítás, amely szerint az nem más, mint előkészület egy későbbi hazaáruláshoz. A helyzetet bonyolította a szövetségi külügyi tárca vezetőjének, egyben az Államszövetség elnökének, Pilet-Golaznak magatartása. (A németek előrenyomulása idején toleráns politikát tartott célszerűnek a hitleri Németország felé). A dokumentumok és Bonjour elemzése szerint Pilet valóban hitt a németek győzelmében. Pilet-Golaz 1940. szeptember 10-én hivatalában fogadta Dr. Max Leo Kellert, Ernst Hoffmant, a svájci náci szervezkedés, a kétezer főt magába tömörítő „Nationale Bewegung der Schweiz" vezetőit, majd Kellerrel még egyszer tárgyalt lakásán. Vele üzenetet küldött Hessnek, illetve egyetértett azzal, hogy Keller Hessnél közbenjárjon a Harmadik Birodalom megértéséért. 14 hónappal később Keller Németországba szökött, vele együtt öt vezető munkatársa is. Távollétükben a svájci bíróság hazaárulásért 43 évi börtönbüntetésre ítélte őket. Keller 14 évet kapott. A német kormány Kellert elismerte a Németországba szökött összes svájci nemzetiszocialista vezetőjének. Egyébként a dezertált svájci nácik közül több mint 200-an léptek be az SS-Wiking hadosztályba, több mint 400 fő szolgált más SS-kötelékekben, közülük összesen 33 fő töltött be vezető tisztségeket. Pilet nyolc évig eltitkolta a Szövetségi Tanács előtt a svájci nácikkal folytatott tárgyalásait. A Szövetségi Tanács egyébként telefonlehallgatás révén információt kapott erről, ám a Tanács tagjai úgy tettek, mintha semmit sem tudtak volna.49 A Szövetségi Tanács 1940. november 19-én betiltotta a svájci náci mozgalmak tevékenységét. 1941. június elején megkezdődtek a letartóztatások. Itt kell megemlíteni, mivel egy tőről fakadó intézkedésről volt szó: 1940. november 27-én egész Svájc területén betiltják a Svájci Kommunista Párt tevékenységét, nem sokkal később a baloldali szocialisták működését, és csak 1944 októberében hatálytalanítják azt. (Nem feladatunk az első világháború utáni helyzetben, 1921 márciusában megalakult kommunista párt tevékenységének vizsgálata és a svájci államhatalmi szervek represszáliáinak ismertetése. Tény, hogy a svájci szervek ellenségesen, gyanakvóan kezelték a kommunistákat, és „a belső rend védelmében" a Svájcban lévő náci beállítottságú politikai csoportosulásokkal azonos elbírálásban részesítették őket.) A német behatolás méreteit akkor láthatjuk tisztán, ha az Ötödik Hadoszlopon kívül a közvetlen német tevékenységet is szemügyre vesszük. (Felderítés, politikaidiplomáciai befolyásolás). A németek svájci behatolásának módszerei közül - nem idesorolva a kémkedést - elegendő talán egy példa: a német légierő meg akarta torolni azt a tényt, hogy német harci gépeket 1940-ben svájci katonai repülők Svájc felett lelőttek. Göring személyes parancsára speciális német szabotőr-csoport nyomult be Svájcba, hogy Rings megjegyzi, hogy „a telefoncenzúra a legfelsőbb hivataloktól sem tartotta távol magát". Rings: i.m. 247. A svájci elhárító szervek a háború alatt erőteljesen éltek a telefonlehallgatással és más titkos ellenőrzési módszerekkel. Gondosan figyelték azokat a politikusokat, akiknél a hitleri Németország iránti engedékenységre, vagy kapitulációra gyanakodtak.