Századok – 1989

Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76

90 TIHANYI JÁNOS Tanács okulva ebből, javasolta a kantoni kormánynak, ne engedélyezzék a jövőben külföldiek politikai gyűléseit. Ez a németek ellen irányuló lépés volt.) Walter Wolf svájci történész átfogó munkában dolgozta fel a svájci fasizmus 1930-1945 közötti történetét.46

Művében valamennyi fellelhető forrást felhasznált. Hozzájutott az archívumok addig zárolt anyagához is. Részletesen ismerteti a svájci náci mozgalmat, a ,,frontizmus"-t. Elöljáróban idézi Eugen Bircher nácibarát svájci hivatásos katonatisztet, aki már 1933-ban hangsúlyozta egy cikkében: ,,A kormányhatalom átvételével Hitler egész Közép-Európában és ezzel Svájcnak is kétségtelenül hatalmas szolgálatot tett, amennyiben visszaverte a bolsevizmus támadását... ebből a szempontból a jelenlegi német forradalom... Közép-Európa kultúrájának megmentését jelentette." 47 Wolf alapos áttekintést ad a svájci nácibarát mozgalomról. Annak gyökerei a harmincas évek elejére nyúlnak vissza, amikor a gazdasági válság Svájcot is elérte (munkanélküliség, kis egzisztenciák csődje, a fiatalok állástalansága stb.). Mindehhez politikai, szellemi válság is járult. Hitler hatalomrajutása óriási ösztönzést adott a svájci fasizmusnak, amely a „megújulást" és az „elaggott" demokráciától való elszakadást hirdette. Antiszemitizmus, marxistaellenesség, félkatonai alakulatok, fegyverek, a „Führer-elv", a parlamentarizmus tagadása, egy korporativ államrend felépítése és - természetesen hit a németek győzelmében, amelyet később a villámháborús katonai sikerek alátámasztani látszottak: ezek voltak a svájci fasiszta mozgalom olasz és német minta utáni ismérvei. A frontizmus ideológiája, tevékenysége kitűnő táptalajt képezett az Ötödik Hadoszlop működéséhez. A svájci szélsőjobboldali mozgalom megalakulásától (1933) betiltásáig (1943) tagjainak egy része eljutott a németek javára folytatott kémkedésig, mivel a hitleri szervek széleskörűen felhasználták céljaikra fanatikus svájci híveiket. Több frontistát hazaárulásért halálra, illetve súlyos börtönbüntetésre ítéltek. A svájci demokratikus erők szakadatlanul küzdöttek ellenük. A frontista mozgalom 1933-1943 közötti története egyben jól mutatja a svájci demokrácia életképességét és évszázados gyökereit. Jelentősek Wolf kutatásai a schaffhauseni, zürichi arhívumokban, a berni bíróság irattárában. A svájci nácibarát mozgalom különösen erős volt Schaffhausenben, Zürichben, Bázelben. Carl Meyer, a schaffhauseni Nationale Gemeinschaft mozgalom vezetője 1940 őszén megtartott zürichi előadásában helyeselte a náci módszereket a zsidók ellen, és kijelentette: „Izrael népéről nem akarok sokat mondani. A nagyját elintézték, a maradék is sorra kerül. Halottakról nem kell rosszat mondani."48 46 Waller Wolf: Faschismus in der Schweiz. Die Geschichte der Frontenbewegung in der deutschen Schweiz, 1930-1945. Flamberg Verlag ZUrich 1969, 530 o. 47

Neue Zürcher Nachrichten, 129/12.5.1933. A cikk bejárta úgyszólván a teljes svájci polgári sajtót. Idézi: Wolf: i.m. Erster Abschnitt. Bircher 1941 októberében az első svájci orvosmisszió élén a szovjet frontra utazott. Ezzel is dokumentálni kívánta náci Németország iránti szimpátiáját a Szovjetunió elleni harcban. Ezt az akciót a Svájci Vöröskereszt patronálása alatt szervezték meg, hogy bizonyos humanitárius vonást kölcsönözzenek annak, de a lényeg: a Szovjetunió elleni német hadjáratban a Németország melletti rokonszenv kifejezése volt. 48 Carl Meyer: Die Schweiz und Europa. Vortrag von 25.10.1940. In: Information der Woche, S 13. Idézi: Wolf: i.m. 379.