Századok – 1989

Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76

SVÄJC A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 89 Ötödik Hadoszlop Svájcban tehát működött az ott élő német állampolgárokat tömörítő szervezet, a „Landesgruppe" és a náci érzelmű svájciakat magukban foglaló „frontok". A svájci fegyveres semlegesség, a Németországgal szembeni ellenállás és ha kell, a harc hívei csakhamar felismerték mindkét náci csoportosulás veszélyességét. A svájci német kolónia valószínűleg a legnagyobb volt Európában. Különböző helyi szervezetek; katonai fegyelem; felderítő hálózat és a szervezeti élet összefonódása; félkatonai alakulatok; szoros együttműködés a svájci szélsőjobboldallal, a frontistákkal: ily módon szőtte át a hitleri Németország és a náci párt Svájcot. A háború kitörése pedig nem gyengítette meg a német kolóniát, ellenkezőleg. A gyors és nagy német katonai sikerek lenyűgözőek voltak. Már tevékenykedett von Bibra követségi tanácsos, akit Gustloff halála után küldtek a berni német követségre, s aki Hitler döntése alapján mint diplomata egyben betöltötte az NSDAP svájci „Landesgruppenleiter" funkcióját is (amivel a németek kijátszották a svájci döntést, amely betiltotta az NSDAP svájci működését. Igaz, később, 1940 októberében, a svájci kormányszervek német nyomásra, csöndben felfüggesztették a svájci náci szervezetek működésének korábbi betiltását). Egyes korabeli náci adatok szerint 1936-40 között a Svájcban lévő és szervezett német kolónia létszáma 800-ról 80 000-re nőtt, majd 1943-ban 30 000-re ment vissza. Lehetséges, hogy ezek a számok túlzottak, de tény, hogy a Svájcban élő, tevékenykedő sorköteles németek döntő többségét felmentették a bevonulás alól, és Svájcban maradhattak(!) Az Ötödik Hadoszlop ugyanazt művelte, mint másutt Európában. Különösen fontos volt Bázel, amely egy német betörés szempontjából elsőrendű jelentőséggel bírt: itt 4000 németet képeztek ki és szerveztek századalakulatokba. Jellemző, hogy a németek szempontjából fontos Badische Bahnhofon a Német Birodalmi Vasutak 650 alkalmazottat foglalkoztattak, közülük 200 svájcit, akiknek legnagyobb része „frontista volt", tehát svájci náci. A háború folyamán a 650 alkalmazott majdnem fele Svájc elleni kémkedést és más büntető cselekményt követett el. 1942 áprilisában öt „frontista" bestiálisán meggyilkolta és kirabolta Artúr Bloch berni marhakereskedőt, aki Payernbe tartott a marhavásárra. („Payerni gyilkosság") A tetteseket elfogták. Elmondták, hogy a gyilkosságot a kantoni frontvezető rendelte el. Indoklás: „mivel zsidó volt". A kantoni frontvezető egyébként a lausanne-i német konzulátus segítségével Németországba szökött. (Később megállapították, hogy neve az Abwehr im Ausland ügynöklistáján szerepelt). Néhány hónappal a gyilkosság után titkos német futárt fogtak el, bíróság elé állították. Bevallotta, hogy a kantoni vezető és munkatársai részére pénzt és kézi tüzelőfegyvereket adott át és utasításokat szabotázsakciókra (hidak, vasutak felrobbantására). Életfogytiglani börtönre ítélték. Egyébként a Bloch-gyilkosság egész Svájcra kiterjedő terrorakció bevezetése lett volna. Bombát akartak robbantani egy freiburgi áruházban, egy lausanne-i zsinagógában és másutt. Halállistát készítettek. A Bloch-gyilkosság bírósági tárgyalásakor, a bíróság bejárata előtt uszító röpcédulákat osztogattak. Az Ötödik Hadoszlop aktivitására jellemző, hogy a negyedik háborús év kezdetén, 1942. október elején Zürichben 12 000 ember részvételével nagygyűlést rendeztek, ahol a német fegyvereket ünnepelték. (Igaz, hogy a Szövetségi