Századok – 1989

Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76

88 TIHANYI JÁNOS biakra. Szeptember 17-én Jacobot a németek kiadták Svájcnak, három nappal ké­sőbb áttették a svájciak Franciaországba.4 3 Különösen nagy felháborodást keltett német politikai körökben a „Gustloff­ügy". Wilhelm Gustloffot - a Svájcban élő nemzetiszocialisták vezetőjét - 1936. február 4-én egy zsidó származású jugoszláv egyetemista pisztolylövéssel megölte. A diák önként jelentkezett a rendőrségen és kijelentette, hogy a lövést Hitler Adolf­nak szánta, de mivel az elérhetetlen volt számára, legmagasabb rangú svájci tiszt­ségviselőjét ölte meg. Svájci hivatalos körök számára roppant kellemetlen volt az ügy: ez idő tájt még nem zárták le a Jacob-ügyet, svájci honatyák faggatták a kor­mányt a svájci német náci szervezetek tevékenységéről, egyesek követelték a Da­vosban székelő Gustloff (Landesgruppenleiter) kiutasítását, mivel német nemzeti­szocialista szervezetet épített ki Svájcban, amely szigorúan az alá-fölérendeltségi elv alapján működött. Gustloff meggyilkolása mozgásba hozta svájci szervezetét. Óriási demonstrá­ciót szerveztek, és a davosi ravatalnál rengeteg horogkeresztes zászlóval fejezték ki együttérzésüket a Svájc különböző részeiről odavonult nemzetiszocialisták, vala­mint a Berlinből odautazott delegáció Bohle Gauleiterrel, a külföldön élő németek vezetőjével (Auslandsorganisation der NSDAP:AO) az élen. A holttestet különvo­naton szállították Németországba és szülővárosában, Schwerinben temették el. Hit­ler mondott búcsúbeszédet. Svájcból a „Landesgruppe Schweiz der NSDAP" részé­ről a gyászszertartáson 50 politikai vezető vett részt. A német kormány fenyegető demonstrációra használta fel Gustloff meggyilkolását.44 Egyébként Gustloff már 1931/32-től széles körű szervezőmunkába fogott és országos náci hálózatot épített ki. így szervezete valóságos állam lett az államban. Németországban sem titkolták további terveiket a túlnyomó részben német eredetű lakosságú Svájccal szemben. Milliós példányban adták ki Németország térképét, amelyben Bernt, mint német várost tüntették fel, vagy például a „kerek 90 millió" c. náci oktatóanyagban a „Nagynémet Birodalom" 90 milliós lakosságában Svájc 3 millióval szerepelt (és többek között 600 000-rel Magyarország).4 5 43 Motta, a svájci külügyek vezetője, a Szövetségi Tanács tagja - aki egyébként is toleráns volt az újonnan hatalomra jutó hitleri rezsimmel - mindent elkövetett, hogy svájci részről diszkréten kezel­jék a Jacob-ügyet. (Jacob gyors áttétele Franciaországba; az elrablásért felelős Wesemann Gestapo-ügy­nök perének óvatos lefolytatása stb.) Motta elfogadta a titkos német feltételeket az ügy rendezésére. Mindezzel a hitleri Németország tartós jóakaratát kívánta megnyerni. Mégis: Svájci állhatatossága a Ja­cob-Ugyben eredménnyel járt. Egyébként Jacobot német ügynökök később, 1941-ben Portugáliából el­hurcolták. 1944 februárjában egy berlini börtönben halt meg. ^Gustloff fanatikus náci volt. Fennmaradt különböző svájciak előtt tett kijelentése: „Ha nekem Hitler megparancsolja, hogy ma este hét órakor lőjem le a feleségemet, akkor öt perccel hét óra előtt csőre töltöm revolveremet, és hét óra után öt perccel feleségem - hulla." Hitler Gustloff kijelentése sze­rint — számára a „feltámadt Krisztus" volt. Rings: i.m. 55. 45 Fakszimile-képek Rings i.m. 64-65. oldalon. Az elvek, módszerek általános érvényíek voltak: Kozma Miklós magyar belügyminiszter például 1936. december 9-17. közötti berlini látogatása során bemutatta német tárgyalópartnerének, Fricknek a „Volksdeutsche Kartenskizzen" с. propagandairatot, amely Magyarországot a német kultúr-érdekterület fogalmába sorolja, és valóságos taktikai használati utasítást ad a Magyarországot felkereső német turistáknak: hogyan viselkedjenek, hogyan szolgálják a német nemzetiszocializmus érdekeit anélkül, hogy feltűnést keltsenek. Ez az utasítás úgyszólván eliga­zítást ad a felderítő jellegi feladatok rögzítésének módjáról is. Tihanyi János: Magyar-német idegenfor­galom a két világháború között. Századok 1983. évi 1. szám 140-141.

Next

/
Thumbnails
Contents