Századok – 1989
Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76
86 TIHANYI JÁNOS és későbbi tényt ismertet, amelyek az 1933-1945 közötti időszak jobb megértését is elősegítik. Ilyen például a semlegesség rövid áttekintése a 19. sz. elejétől a 20. sz. közepéig.4 0 A második világháború kitörése után a svájci vezérkar Guisan tábornok hadseregfőparancsnok utasítására már 1939 őszén elkezdte kidolgozni Svájc védelmi tervét. A németek franciaországi villámháborús győzelme meggyorsította az előkészületeket. Két vezérkari tiszt (Germann ezredes és Gonard vezérkari őrnagy) két terve az alapokban megegyezett: egy olyan hatalmas ellenséggel szemben, mint a Harmadik Birodalom, le kell rövidíteni a frontot és a főerőket az Alpok központi tömegébe (Zentralmassiv) kell összegyűjteni, le kell zárni a tengelyhatalmak számára rendkívül fontos alpesi átjárókat (hágókat), fokozatosan ki kell építeni a hegyi állásokat kolosszális Alpesi Erőddé. Ezeket német páncélosok nem tudják leküzdeni, egyáltalán: itt nem érvényesülhetnek a „Blitzkrieg" elvei. Egy ilyen -munícióval, élelemmel, üzemanyaggal jól ellátott erőd - hosszú ideig tartó ellenállást tesz lehetővé. Ez volt a „Réduit" (belső erődítés) terv, a körkörös védelem terve. Guisan tábornok Gonard vk. őrnagy tervét hagyta jóvá, amely a védelem sarokpillérét képező három erődítmény előterében további védelmi területet jelölt ki. Ne felejtsük el, hogy a svájci hadvezetőség északról német, délről olasz támadástól tartott. Végül is az erők nagyfokú koncentrációja mellett döntöttek. Guisan tisztában volt a hadászati terv rendkívül súlyos emberi, pszichológiai problémáival: a lakosság 3/4 részét „cserbenhagyják", hiszen az ellenség támadása esetén azonnal kiürítenek jelentős területeket. A katonák tudni fogják: családjuk az ellenség kezére került. 1940. július 12-i keltezésű beadványában Guisan a Szövetségi Tanácsnak hivatalosan kifejtette a Gonard-tervet, mint új védelmi alapelvet. Természetesen a német vezérkar sem volt tétlen: a Heeresgruppe С vezérkari tisztjei ez idő tájt olyan operációs terven dolgoztak, amely azt tűzte ki célul, hogy a Wehrmacht támadása során megakadályozza a svájci hadsereg visszavonulását a magas hegyek közé, sőt lehetetlenné tegye azt.41 Guisan tábornok és törzskara tisztában volt Németország erejével. A svájci katonai hírszerzés nagy értékű információkkal látta el a hadvezetést. Egy azonban nem volt bizonyos: támadni fognak-e a németek, és ha igen, mikor? A „Réduit-terv" gyakorlati előkészületeit megkezdték. Ám a német támadás - különböző okok folytán (erről a későbbiekben szó lesz) - elmaradt. De a háborús évek tapasztalatai a semlegesség „fegyveres" jellegét oly erőteljesen ápoló Svájcban - ma is élő hagyomány. Hadtörténészek, hadtörténelemmel foglalkozó társaságok elemzik mind a mai napig a „Réduit-elv" tanulságait.4 2 40 Szabó János: i.m. 142-146. A könyv VI. része (Fegyveres semlegesség 251-267.) összefoglaló elemzést ad a négy európai semleges országról, Ausztriáról, Finnországról, Svájcról és Svédországról. 41 Rings: i.m. 234-235, 242. 42 1979-ben megalapították a „Gesellschaft für Militärhistorische Studienreisen" с. társaságot, amelynek tagjai évenként a második világháború svájci katonai szempontból egy-egy jelentős helyét keresik fel, és ott tartják éves közgyűlésüket. 1984-ben a „Réduit történelmi jelentóségé"-nek kérdése állt a megvitatott témák központjában. Ennek során a jelenleg érvényben lévő katonai doktrínát vetették egybe a „Réduit elv"-vel. Megállapították, hogy ez utóbbi napjainkra nem érvényes: „...az ellenséggel már az országhatárnál kell határozottan szembeszállni és meg kell akadályozni, hogy operatív céljait elérje." Neue Zürcher Zeitung 19. Mai 1984. Fernausgabe Nr. 106.
