Századok – 1989
Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76
SVÄJC A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 85 kimondják, amit gondolnak, mert ehhez joguk van. Gondolataiknak nem kell semlegeseknek lenniök. Mint ország vagyunk semleges."3 8 írók, politikusok, történészek állásfoglalásai. Különböző szempontokból, olykor pro és kontra. Sok információ áll rendelkezésre. A fiatal svájci generáció le akarja rombolni atyáik képét; a háborús időszak még élő tagjai („Aktivdienstgeneration") életüknek talán legjelentősebb éveit élték át azokban az években, ápolják emlékeiket. Vannak, akik - érthetően - nem tudják elfelejteni a biztos pusztulásba visszaküldött menekült zsidókat, öregeket-fiatalokat. Vannak, akik felteszik a kérdést: hol volt a kompromisszum határa, amelyet Svájc fennmaradásáért hoztak? (Persze némely közéleti ember számára egyáltalán nem „kompromisszum" volt az, hanem az előretörő, diadalmas hitleri Németországhoz való tartozás kifejezése, vagy egyszerűen: az Ötödik Hadoszlop szerepe). Egyesek „átírják" a háborús évek történetét, vagy újraértékelik azt. Vannak objektív okok is: újabb adatok, anyagok kerülnek elő. Mégis, aktuális marad a probléma: az elkerülhetetlen kompromisszum mértéke. Ellenállás és igazodás a németek kívánságaihoz; határozottság és taktika - a cél - a túlélés, a fennmaradás érdekében. Ezt igyekszünk megvizsgálni. A katonai doktrína Mellőzzük most a részletes, általános adatokat. De a minimumtól nem lehet eltekinteni: Svájc stratégiai helyzetét alapvetően a földrajzi adottságok alapozták meg (magas hegyek). Nyersanyagszegénység; magas ipari fejlődési színvonal; az ország területének kisebb részéén belterjes mezőgazdaság; bankjainak sajátos helyzete: stratégiai tényezőt jelentettek a második világháború előtt és alatt. Pozitívumok és negatívumok. A svájci katonai doktrína előzményei századosak. Már a 19. sz.-ban Anglia és Poroszország az osztrák hódító törekvésektől tartva, szorgalmazták a fegyveres semlegesség megvalósítását. „Ők voltak azok, akik gondját viselték a svájci honvédelemnek, és a katonai reformot győzelemre segítették. Azt az alapigazságot, hogy a semlegességet csak akkor fogadják el, ha az felfegyverzett, az újrakezdés időszakában állandóan a svájciak tudatában kellett tartani" - állapítja meg Bonjour a „Geschichte der schweizerischen Neutralität" I. kötetében.39 A 19. sz. második felében már arra épült az ország katonai doktrínája, hogy erős hadsereggel rendelkezzék, amely elrettenti (nem teszi „kifizetődővé") az ország semlegességének megsértését. Szabó János: Fegyveres semlegesség c. könyvében Ausztria, Finnország, Svédország mellett világos képet fest Svájc katonapolitikai történetéről, fegyvernemeiről stb. S bár jelen tanulmány témakörét csak röviden érinti, sok olyan előzményt 38 „A svájciak örülnek, hogy kis nép fiai. Budapesti beszélgetés Jeanne Hersch-sel". Élet és Irodalom 1985. november 15. J. H. Karl Jaspers tanítványa, fordítója, a filozófia professzora volt Genfben évtizedeken át. Az UNESCO filozófiai szekcióját is vezette. Több filozófiai tárgyú milve jelent meg. 39 Bd I, 1970. 232-233. Idézi: Szabó János: Fegyveres semlegesség. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest 1985. 276 o. 139.
