Századok – 1989
Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76
84 TIHANYI JÁNOS sabb tudásra és megértésre ösztönözzön, tehát lehetőleg előítélet mentesen foglalkozzék a jelenünkbe oly mélyen és nyugtalanítóan behatoló közelmúlttal."3 4 Teubner: ,,A hitleri Németországból menekültek, akik Svájcba egy emberséges menekültpolitika illúziójával jöttek - kezdetben többségük faji és nem politikai üldözött volt - az első naptól kezdve mélységesen csalódottnak érezték magukat. Bár sok svájci ember részéről rokonszenvet éreztek, de a Szövetségi Tanács, a kormány ridegnek, elutasítónak, ellenségesnek mutatkozott."3 5 Kurz vezérkari ezredes: „Amikor a svájci hírszerzőszolgálat egyes, nem vezető munkatársai saját felelősségükre információkkal támogatták Roessler ügynöki tevékenységét a Szovjetunió számára, vagy legalábbis elnézték azt, jól megfontolt okból cselekedtek. Azon a nézeten voltak, hogy a svájci semlegességi státus a hadviselő Németországhoz való viszonyban a második világháborúban nem lehet tiszta semlegesség; Svájc számára Németország a semlegességi jog értelmezésében nem szokásos hadviselő fél, amelytől elvárható, hogy a legvégsőkig tiszteletben fogja tartani a semleges ország jogait. Mindazok után, ami kiváltképp 1940-től történt, Svájc okkal feltételezhette, hogy Hitler leigázott Európájában neki, mint önálló államnak aligha lenne helye. Svájc számára a Harmadik Birodalom lehetséges ellenfél volt, melynek háborús sikerétől, vagy kudarcától függött egy ország sorsa. Svájcnak tehát létérdeke volt, hogy a hitleri Németország ne nyerje meg a háborút. A szóban forgó tisztek pusztán nemzetfenntartó törekvéseiktől vezettetve támogatták bizonyos információkkal Németország ellenfeleit - megadták azt a segítséget, amelyet az állam mint olyan, korrekt módon nem adhatott és soha nem is adott."36 Winston Churchill 1944 decemberében: „Az összes semleges ország közül Svájcnak van a legtöbb joga arra, hogy megkülönböztessék. Svájc volt az egyetlen nemzetközi erő, amely a szörnyű módon feldarabolt nemzeteket velünk összekötötte. Mit számít az, hogy megadta-e nekünk az óhajtott kereskedelmi előnyöket, vagy az, hogy túl sokat adott a németeknek életbenmaradásáért. (Kiemelés: T. J.) Svájc demokratikus állam volt és maradt, amely a hegyek között, az önvédelmet illetően a híve, és gondolatban - a nép eredete ellenére - jobbára a mi olda-Jeanne Hersch, az Európai Kulturális Fórumon 1985-ben Budapesten résztvett svájci küldöttség vezetője: „...a bankok többsége nálunk magánkézben van. Háborús időkben minden előfordulhat, s nemcsak a nácik, hanem a menekültek is igyekeztek semleges országban elhelyezni a pénzüket, s ezzel a háború után újra tudták kezdeni az életüket... Minden nép örült, ha nem vett részt a háborúban... A svájciak ragaszkodnak a semlegességhez. Az ország... nagyon sok pénzt költ fegyverekre, mert hadseregünknek az a dolga, hogy semlegességünket védje. És éppen ezért a nép ehhez a fegyveres semlegességhez ragaszkodik... A nép egyénekből áll, akik 34 Rings: i.m. 9. 35 Teubner: i.m. 14. 36 Kurz: i.m. (1. 29. Íj.) 101-102. Az idézetben szereplő Roessler Radó Sándor („Dóra") svájci csoportjának legfontosabb kapcsolata volt. - „A szóban forgó tisztek" alatt Kurz Hausamann főhadnagyot, a szakirodalomban Ha-iroda néven ismert svájci „magán" hírszerzőszerv „tulajdonosát" és hasonló felfogású tiszttársait érti. Idézi: Ruland: i.m. (1. 29 Íj.) 32-33. lumpon aut. Faith: i.m. 117.
