Századok – 1989

Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76

80 TIHANYI JÁNOS jöveteleken Svájcról csak elvétve és lebecsülően nyilatkozott: „A norvégokat, svédeket, dánokat, hollandokat a keleti területekre kell telepítenünk. A svájciakat kétségtelenül csak mint vendéglősöket tudjuk majd használni."1

6

(Nyilván a „győztes háború után" T.J.) A két mondat között eltérés van: a döntő százalékban németajkú svájciakat eszerint Hitler nem akarta a keleti területekre telepíteni, másféle szolgasorsot szánt nekik saját földjükön. Egy alkalommal nyíltan megfogalmazza: mit tart a svájciakról? „A svájciak nem mások, mint népünknek egy elfajzott ága."17 Hitler a svájciak „elnyárspolgáriasodásá"-nak okairól is nyilatkozott: „Sajnos nemcsak Angliában és az USA-ban, hanem Stockholmban és a svájci városokban is feltétel nélkül hisz a lakosság a zsidó locsogásnak. Az ok, mely szerint a zsidók rabulisztikájuk számára sok hiszékenyt találnak, legvilágosabban a svájci népnél ismerhető fel. Az egyik csak a tej-érdekekkel törődik, a másik a gabonaárakkal, a harmadik az óra-üzletekkel és így tovább. Teli öregúr egyedül természetesen nem tudja a katonai szellemet magasan tartani. Ennek következménye, hogy ma Svájc katonailag annyira lezüllött, hogy azokat a svájci tiszteket, akik ezt a háborút helyesen ítélik meg, katonai rangjuktól megfosztják."1

8 A háborút „helyesen megítélő" svájci tisztek alatt Hitler természetesen a nácibarát katonákat értette, akiket kitettek a hadseregből. A valóságban - amint azt később látni fogjuk - Hitler fenti megállapításainak idején Guisan tábornoknak, a svájci hadsereg főparancsnokának vezetésével széles körű katonai intézkedéseket tettek az Európában nagy győzelmeket arató és a Szovjetunió területére mélyen behatolt német hadsereggel szembeni fegyveres védelem megszervezésére. Az 1933-1945 közötti időket Svájc - földrajzi helyzete folytán - elsősorban a hitleri Németország „árnyékában" élte át. Délen a fasiszta Olaszország jelentett fenyegetést. Nem véletlenül kínálkozott írók, diplomaták számára a víztől körülvett csónak, vagy a tengertől körülvett hajó hasonlata Svájc helyzetére.1

9 W. E. Norton berni brit követ 1944-ben Londonban járt. Állomáshelyére való visszatérése után jelentést küldött Londonba. Eszerint a visszatérés Bernbe „...olyan volt, mint a visszatérés egy gőzhajó légkondicionált belsejébe ... Az ember a kerek hajóablakon keresztül láthatja a vihart és a zord időjárást, vagy a trópusi hőséget, de csak a fedélzetre felmenve értékeli azokat a körülményeket, amelyekkel a kapitány és a legénység szembetalálják magukat, és amelyek edzik, befolyásolják őket."2

0 Svájc határain túl ismertté váltak egyes személyek náciellenes magatartásukkal, tevékenységükkel: Karl Barth evangélikus lelkipásztor, a német Martin Niemöllerrel a „hitvalló egyház" (Bekennende Kirche), vagyis az evangélikus egyházon belül a náciellenes ellenzék megalapítója volt. A bonni egyetem evangélikus teológiai fakultása tanáraként megtagadta Hitlerre az eskü letételét. Ezért bíróság elé ál-16

1941. szept. 8. és 9. éjjel és 1941. szeptember 10-én délben, este és éjjel (Wolfsschanze) Picker: i.m. 144. 17

1942. január 22. Ebéd (Wolfsschanze) Picker: i.m. 162. 18

1942. július 5-én este a Wolfsschanzen Picker: i.m. 441. 19

Von Steiger miniszter, Alfred A. Häsler (Das Boot ist voll. Die Schweiz und die Flüchtlinge 1933-1945. Zürich-Stuttgart 1967) tették a fogalmat országosan ismertté Svájcban (1. még a 28. Íj.- et) 20

Faith: i.m. 121.