Századok – 1989

Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76

SVÄJC A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 81 21 lították, majd kiüldözték Németországból. Barth a háború alatt széles körű antifasiszta tevékenységet folytatott. Mindent támogatott, ami a hitleri Németországgal való szembeszállást célozta.2" A háborús években nagy nemzetközi visszhangot váltottak ki J. R. von Salis rendszeres hírmagyarázatai a beromünsteri rádióban. („Weltchronik".) Európa megszállt és meg nem szállt országaiban - köztük Magyarországon is - sokan hallgatták a történész-publicista kommentárjait a hadi helyzetről. A londoni és moszkvai rádió is idézte a Radio Beromünster „Weltchronik "adásait. A megszállt országokban ezeknek a péntek esti 15 perceknek hallgatása életveszélyes volt. A berni német követség több ízben követelte Salis leváltását, de a svájci hivatalos szervek elutasították azt. Salis a legyőzhetetlennek hitt Németország, általában a tengelyhatalmak híradásait komoly kritikával kezelte, sokszor cáfolta azokat. Tárgyilagos hangú híradásai a hadi helyzetről, a kilátásokról sok embernek nyújtottak reményt. A háború után krónikáit összegyűjtve kiadta."3 Nagyszámúak a prominens külföldi, Svájccal rokonszenvezők. Közülük két németet emelünk ki: Thomas Mannt és Willy Brandtot. Thomas Mann - akinek Svájc otthont, majd állampolgárságot adott-többek között ezt írta: „Akis ország egészében mégiscsak derekasan és jól helytállt és hű maradt humanitárius tradícióihoz."24 Willy Brandt - miután Svédország semlegességéről és annak áráról szólt - a következőket írja emlékirataiban Svájcról: „Hasonló magatartást tanúsított Svájc, amely a hatalmas szomszéd kívánságaihoz mindaddig alkalmazkodott, amíg a Harmadik Birodalom túlerőben volt. Egyidejűleg állig felfegyverkezett a kis ország. Az Abwehr szakértői - akik Svájc iránt jóindulattal viseltettek - Hitlernek azt a számítást terjesztették elő, amely szerint a helvét hegyi erődítmények meghódítása egymillió katonába kerülne. Ez a szám hatott. A német hadvezetésnek legalábbis 1941 után már nem állt rendelkezésére tetszés szerinti kontingens."25 A nagy kérdés: Svájc magatartása és annak ára, különösen 1939-1945 között behatóan foglalkoztatta és foglalkoztatja a mai napig elsősorban a svájci történészeket, publicistákat. Rings ezt a következőképpen fogalmazza meg „Schweiz im 21 WernerRings: Schweiz im Krieg. 1933-1945. Ein Bericht. Verlag Ex Libris Zürich 1974.416o. 22-23. 22

Teubner részletesen leírja a svájci német emigránsok kapcsolatát Barth-al és segítőjével, de ezen túlmenően tömör összefoglalást ad „a hitvalló egyház atyjá"-nak átfogó tevékenységéről. Teubner: i. m. 262-269. "j. R. von Salis: Weltchronik 1939-1945. Orell Füssli Verlag Zürich 1966. 556 o. Mint kommentátor, ragaszkodott a gondolatszabadsághoz. Gyakorlatilag szabadon fejtette ki véleményét. Salis adásai a semleges politikának sajátos területét jelentették. Semmilyen bizalmas anyaghoz nem jutott hozzá. Forrásai a napilapok voltak, és az elsősorban éjszakánként lehallgatott szövetséges rádióadók híranyaga. Rings könyvében „magányos farkas"-nak nevezi, aki „az aargaui Brunegg-kastéiy kolostori csöndjében írta le véleményét. A Rádióban von Salis mint egyszeri polgár beszélt; senkit és semmit sem képviselt, csak saját magát". (Rings: i.m. 276.) 24

Thomas Mann: 1934-1955. Európa Könyvkiadó, Budapest 1967. 695, 290. Részlet Kerényi Károlyhoz Pacific Palisades, Kaliforniából 1945. február 7-én intézett levélből. Kerényi Károly klasszikafilológus és vallástörténész volt Budapesten, majd Pécsett egyetemi tanár, 1943 óta élt Svájcban. Tudományos munkásságát Thomas Mann nagyra becsülte, levelezésük külön is megjelent (Zürich), I960. 25 Willy Brandl: Links und Frei. Mein Weg 1930-1950. Hofmann und Campe Verlag, Hamburg 1982. 462 o. 324.