Századok – 1989
Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76
78 TIHANYI JÁNOS 1939. január 30-án a Kroll-operában megtartott ülésén két és fél órás monstre beszédében hangsúlyozta Németország „örvendetes" viszonyát Svájchoz, Belgiumhoz, Hollandiához, Norvégiához, Svédországhoz, Finnországhoz és a balti államokhoz. (Egyébként arra akarta rábírni ezeket a kis országokat, hogy fordítsanak hátat a Népszövetségnek.)6 1939. április 15-én Roosevelt távirati üzenetet intézett Hitlerhez. Ebben az USA elnöke felteszi a kérdést, hogy kész-e Hitler biztosítékot nyújtani: nem támadja meg és nem vonul keresztül a táviratban felsorolt 31 országon. Ezek között szerepelt Svájc is. A náci sajtó élesen támadta Rooseveltet, Hitler pedig április 28-ára összehívta a Birodalmi Gyűlést, és ott válaszolt az amerikai elnöknek. Támadta 6t, de kifejezte, hogy kész a kölcsönösség alapján biztosítékot adni.7 Ilyen értelmű nyilatkozatot nyújtottak át 1939. augusztus 25-én a német nagykövetek, követek Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban és Svácjban,8 1939. október 6-án a Birodalmi Gyűlésen Hitler foglalkozott a Lengyelország elleni háborúval. Beszédében felsorolta azokat az országokat, amelyeknek „biztosította" a békés fennmaradást. (Balti államok, a skandináv államok, Hollandia, Belgium, Svájc, Jugoszlávia, Magyarország, Szlovákia.) Svájccal kapcsolatban kiemelte: „A birodalmi kormány soha a legcsekélyebb alapot sem szolgáltatta a kételkedésre, hogy kívánsága a két ország közötti kapcsolatok lojális fejlesztése. Egyébként Svájc soha nem emelt vádat a két ország közötti kapcsolatokról."9 Mindez diplomáciai taktika volt. De a megnyilatkozásokból az is megállapítható, hogy Svájc olyan „névsorban" szerepelt, amelyek közül jó néhány országot a németek nem sokkal később lerohantak. A németek persze jóval korábban elkezdték diplomáciai „játékukat" Svájccal: 1933. szeptember 26-án a Genfben tartózkodó Goebbels és Neurath biztosítják a svájci Államszövetség elnökét, Mottát, hogy Németország tiszteletben tartja Svájc szuverenitását.10 Motta szerepét egyébként a svájci történészek kritikusan értékelik. Már 1933 január végén Müller, a berni német követ azt jelentette, hogy Motta két minisztere jelenlétében fogadta. Motta kifejezte, hogy ,,... a Németországban alakult új kabinetet tárgyilagos jóakarattal és teljes megértéssel fogadták a belpolitikai fejlemények szempontjából. Mindenekelőtt a tény, hogy az alkotmányos talajon ment végbe és a parlamenti többség alapján, jelenti egy további nyugodt fejlődés alapját."11 Zárt körben, fehér asztalnál Hitler másképpen nyilatkozott: 1933 nyarán gyakran ebédelt Hitlernél Rauschning, a náci párt alapító tagja, Danzig Szabad Város szenátusának volt elnöke, aki ekkor Hitler baráti köréhez tartozott. (1934-ben szakított Hitlerrel, és Svájcba menekült.) Személyes élményeiről az emigrációban könyvet írt. Ebben többek között ezeket mondja: „Hitler csak 1934 elején avatott be kül-6 Domarus: i.m. II: Erster Halbband 1065-1066. 7 Domarus: i.m. II: Erster Halbband 1174. о DNB (Deutsches Nachrichten Büro) Szöveg 1939. aug. 27. idézi Domarus; i. m. II: Erster Halbband 1267. * Domarus: i.m. II: Erster Halbband 1386. 10 Hans-Adolf Jacobsen: Nationalsozialistische Aussenpolitik 1933—1938. Alfred Metzner Verlag Frankfurt a.M., Berlin 1968. 944 o. 776. 11 Jacobsen: i.m. 509.
