Századok – 1989
Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76
KÖZLEMÉNYEK Tihanyi János SVÁJC ÉS NÉMETORSZÁG VISZONYA A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN A semlegességről 1940. június 17-én, Franciaország kapitulációjának napján német páncéloskötelékek jelentek meg Svájc nyugati határán: a kis országot a két tengelyhatalom körülzárta. És mégis: politikai, gazdasági, katonai nehézségek közepette semleges tudott maradni, és a háború befejezését úgy érte meg, hogy nem léptek német katonai alakulatok területére, nem kísérelték meg fegyveres lerohanását. (A semlegesség megvédésének egyik záró epizódjaként de Lattre de Tassigny tábornok francia csapatai 1944 novemberében Bázeltól északra átkeltek a Rajnán, fedezték Svájc északi határát, és megakadályozták, hogy a Schwarzwaldban tartózkodó mintegy 65 000 főnyi, egyébként leharcolt SS-alakulatok Svájc felé térjenek ki. De ezek már nem akarták, nem is tudták volna Svájcot elfoglalni - menedéket akartak kapni a semleges országban). Sok kérdés merül fel: hogyan tudta Svájc semlegességét megőrizni; milyen árat fizetett azért; milyen engedményeket tett elsősorban a hitleri Németországnak; milyen különbség volt a lakosság egy részének beállítottsága és a hivatalos körök között; milyen szerepet játszott az államvezetés a menekültek (zsidók, hadifoglyok, politikai emigránsok) sorsának intézésében; milyen szerepet töltöttek be a svájci bankok a különböző eredetű (zsidó vagyonok, majd nácik összerablott értékei) arany, valuta, ékszer megőrzésében, a valutákkal folytatott manipulációkban; hogyan oldotta meg a német tranzitszállításokat stb. A kérdéseket tetszés szerint lehetne folytatni. Bizonyos, hogy a semlegességüket megőrző európai országok legújabbkori történetét leginkább Svájc esetében tartják problematikusnak avatottak és nem szakértő érdeklődők egyaránt. Ha kimondjuk: „Svájc és a második világháború", sokan a határról visszaűzött zsidó menekülteket említik, akikre a biztos halál várt Németországban. Kétségtelen, hogy a semlegességét megőrző Svájc neve kétesebben cseng, mint például Svédországé. A polémia tulajdonképpen a háború befejezése óta tart, (Svájcon belül 1933. január 30. után kezdődött meg) főként a svájci sajtó különböző árnyalatú és színezetű napilapjaiban, de jelentős svájci személyiségek fellépésében is erőteljesen kirajzolódott. Egyes szerzők Svájc ismertetése kapcsán - kétségtelenül egyoldalú és szűk forrásfelhasználás alapján - egyértelműen elítélik az ország vezetésének második világháború alatti tevékenységét.1 Vagy a kommunista és baloldali emigráció 1 Georgij Dragunov: Svájc. Múlt és jelen. Kossuth Könyvkiadó 1983. 228.
