Századok – 1989
Tanulmányok - Popély Gyula: A felvidéki magyarság számának alakulása az 1921. és 1930. évi csehszlovákiai népszámlálások tükrében I–II/44
70 POPÉLY GYULA te a magyarság vezetőinek és a magyar pártok sajtójának panaszait. Kormánypolitikusok és szakemberek nyilatkoztak a lebonyolított népszámlálás tisztasága mellett, s utasították vissza a nemzetiségek panaszait, természetesen mindig csak nagy általánosságban mozgó szóáradattal, a konkrét eseteket azonban egyszerűen figyelmen kívül hagyva. 1931 február elején Juraj Slávik belügyminiszter szükségesnek látta egyik nyilatkozatában védelmébe venni a lebonyolított népszámlálást. A Prager Presse hasábjain fejtegette, hogy szerinte a magyarok panaszai az állítólagos visszaélésekkel kapcsolatban alaptalanok, mivel a számlálóbiztosok és a felettes politikai hatóság nemzetiségkorrigáló eljárása lényegében nem a valódi magyarokat sújtotta, hanem csak az elmagyarosodott, idegen származású egyéneket, így tehát a számlálóbiztosok részéről nem visszaélésről, hanem helyreigazításról van szó.97 Slávik belügyminiszter a Csehszlovák Kisebbségi Intézet szakfolyóiratában, a Národnostní obzor-ban is nyilatkozott a nemzetiségek népszámlálási panaszairól, s azokat teljesen indokolatlanoknak nyilvánította. A valódi magyarok magyar nemzetiségét senki sem vitatta, jelentette ki Slávik belügyminiszter, az elmagyarosodott szlovákok magyar nemzetiségűeknek való jelentkezését azonban - úgymond - sok esetben a felettes politikai hatóságoknak kellett fölülbírálniuk. A belügyminiszter adatai szerint Szlovákiában 935, Kárpátalján pedig 192 esetben - összesen tehát „csak" 1127 esetben - került sor a megszámláltak magyar nemzetiségi bevallása fölülbírálat céljából a felettes politikai hatósághoz. Slávik szerint már ebből is nyilvánvaló, hogy teljesen jelentéktelen horderejű, de igazságos nemzetiségi korrekcióról volt szó. Hasonló módon értékelte a lebonyolított népszámlálást a neves szaktekintély, az Állami Statisztikai Hivatal osztályvezetője, Antonín Boháé is. Boháí 1931. január 30-án előadást tartott a prágai Csehszlovák Kisebbségi Intézetben, s előadásában védelmébe vette a népszámlálás elvi szempontjait, gyakorlati lebonyolításának módozatait és az összegyűjtött anyag folyamatban levő feldolgozásának tudományos hitelességét. Ő is azt a nézetet vallotta, hogy a magyarok panaszai alaptalanok és jogtalanok, mivel a népszámlálás alkalmával nem történtek visszaélések a magyarság rovására. Szerinte semmi vád nem érheti sem a számlálóbiztosokat, sem a felettes politikai hatóságot. Igaz ugyan, hogy azok sokszor korrigálták a megszámláltak nemzetiségi bevallását, de azt - Boháé értelmezése szerint - soha nem adathamisítási szándékkal tették, hanem éppen ellenkezőleg, a helytelenül bemondott nemzetiségi adatokat modósították az igazságnak megfelelően.9 A magyar pártok sajtója nem hagyhatta, s természetesen, nem is hagyta megjegyzés nélkül az efféle körmönfont okoskodást és kimagyarázkodást. A Prágai Magyar Hírlap határozott módon reagált mind Boháénak az idézett előadására, mind Juraj Slávik belügyminiszter nyilatkozatára. Boháé előadásával kapcsolatban pl. a 117 A belügyminiszter újból nyilatkozott a népszámlálás ellen felhozott vádakról. Prágai Magyar Hírlap, 1931. február 10., 4. и8 Jak bylo provedeno síítání. Národnostní obzor, 1931. április, 244—245. 99 • A népszámlálási ügyosztály vezetője védelmébe veszi a népszámlálást. Prágai Magyar Hírlap, 1931. február I ., 7.
