Századok – 1989

Folyóiratszemle - Poppetrov Nikolaj: Alkotmányjogi problémák Bulgáriában III. Borisz cár uralkodása idején (1918–1943) V–VI/726

FOLYÓIRATSZEMLE 727 Mindez nem történt meg. A parlamentet kikapcsolták, mivel a választások 1918 nyugtalan őszén jelentős veszélyekkel jártak volna az uralkodó erők számára. Borisz trónralépéskor nem tette le az esktit a nemzetgyűlés előtt, s nem is hívta egybe sem a Nagy, sem a Kis Nemzetgyűlést. Megkönnyítette Borisz dolgát, hogy az összehívásra vonatkozóan az alkotmány nem írt elő határidőt. 1919-ben nem volt számottevő törekvés a Nagy Nemzetgyűlés összehívására, hiszen annak állást kellett volna foglalnia a békeszerződés kérdésében. Sztambolijszki kormánya ugyan aláírta és ratifikálta a békeszerződést, de nem akarta az ország legfőbb törvényhozó testülete elé vinni, mivel provizórikus dokumentumnak tekintette azt. Mindkét esetben az alkotmány előírásainak megkerülésével történt a nemzetgyűlés mellőzése. Az egész vizsgált időszakban nem hívták össze e nemzetgyűlést, noha ezt az alkotmány előírásai számtalan esetben indokolták volna. Sztambolijszki kormányzásának végén tervezte a Nagy Nemzetgyűlés egybehívását, azonban nem a megfelelő alkotmányjogi előírások, hanem egy általa kidolgozott tervezet szellemében. A nemzetgyűlésnek egy új alkotmányt kellett volna elfogadnia. Sztambolijszki elképzelése az állam a parasztság számára kedvezőbb érdekképviseleti lehetőségeket teremtő átszervezése volt. A Földműves Szövetség fokozatosan kezdte sérteni intézkedéseivel a parlament jogkörét. Bevezették a törvénytervezetek szövetségén belüli előzetes tárgyalását. A Földmíves Szövetség kongresszusának jogköre a parlamenténél nagyobb lett, legfelsőbb tanácsának határozata szerint a Kis Nemzetgyűlést feloszlatták, s a szövetség legfelső szerveinek és parlamenti csoportjának együttes ülése mandátumot adott Sztambolijszkinek a kabinet átalakítására. Sztambolijszki egyéb intézkedései is szemben álltak az alkotmánnyal, anélkül azonban, hogy azt szövegében megváltoztatták volna. A tervezett radikális alkotmánymódosításra nem került sor az 1923 júniusi hatalomátvétel miatt, amely után számtalanszor előfordult az alkotmány közvetlen megsértése. Az első komoly csapás a demokratikus szabadságjogokra az „állam védelméről" szóló törvény megalkotása volt 1924-ben, amelyet a politikai ellenfelekkel való legális leszámolásra használtak fel. A politikai élet konzervatív-elitista erői egy újabb Földműves Szövetségi többséggel rendelkező paralmenttől való félelmükben alkotmánymódosítással álltak elő. A kétkamarás parlamenti elképzeléseit propagáló Stefan metropolita volt e törekvések szószólója. 1927 és 1930 között Borisz cárnak egy olasz hercegnővel tervezett házassága kapcsán merültek fel újabb alkotmányjogi nehézségek. A fő problémát a jövendő utódok vallása okozta. A bolgár egyház Szent Szinódusa merev volt, s a Vatikán is csak abba egyezett bele, hogy az első fiúgyermeket kereszteljék ortodox ritus szerint. Miután a cár megkapta a Szentszék hozzájárulását a házassághoz, saját elképzeléseit érvényesítette: első gyermekét, Mária Lujzát az ortodox előírások szerint kereszteltette meg. Az uralkodó nem kívánta megsérteni az alkotmányt, s kerülte az ütközést a közvéleménnyel is. Az alkotmányos-parlamentáris rendszer elleni legerősebb támadást az 1934. május 19-i hatalomátvétel jelentette. A Zveno csoport és a Katonai Liga a parlamentarizmus felszámolására és a polgári demokratikus rendszer megsemmisítésére, autoritárius diktatúra bevezetésére törekedett. A Katonai Liga ideológusai, Kimon Oeorgiev és Damjan Velcsev egy párt nélküli, olasz mintájú korporativ parlament bevezetésének koncepcióját érvényesítették. A politikai szervezeteket, pártokat feloszlatták. Az intézkedések durván sértették a formálisan hatályon kívül nem helyezett alkotmányt. Egy kidolgozatlan cikkelyének félremagyarázásával - ugyanakkor más, alapvető rendelkezéseinek megsértésével - bevezették a rendeleti kormányzást. A fordulat végrehajtóinak elképzeléseiben a parlamenti rendszer teljes korporativ átalakítása szerepelt. Az új alkotmányt az állam főbb intézményeinek átalakítása után kívánták bevezetni. Ez még nyilvánvalóbb támadás lett volna az alkotmány rendelkezései ellen, hiszen az alaptörvény megváltoztatásának jogával a Nagy Nemzetgyűlés rendelkezett. A kormány ügyetlen gazdaság- és szociálpolitikája, az alapvető jogok - elsősorban a sajtószabadság elleni támadások a baloldaltól Cankov nemzeti-szociális mozgalmáig terjedő széles társadalmi rétegekben elégedetlenséget váltottak ki. Az a lehetőség, hogy az alkotmány állandó megkerülésével köztársasági tendenciák érvényesülhetnek, III. Boriszt közbelépésre kényszerítette. Manifesztum útján kinevezte Andrej Tosev új kormányát. Ezzel a cár gyakorlatilag átvette a kormányzást, s döntő fordulat következett be a politikai életben. Az uralkodó napirendre tűzte egy új alkotmány bevezetését is. A Tosev-kormány két „az új idők szellemének megfelelő" alkotmánytervezetet is kidolgozott, amelyek akkor nem kerültek nyilvánosságra. Egy Stefan Balamezov professzor által kimunkált harmadik változatot azonban 1936-ban a közvélemény is megismert. Mindhárom tervezetet a parlament funkcióinak, jogainak korlátozása jellemezte. A parlamentet két kamarára osztották. Ezek közül az egyiket ugyan választották, de ezt számtalan korlátozás nehezítette. Az egyik javaslat különösen erősen hangsúlyozta a cenzust. Új tes-