Századok – 1989

Folyóiratszemle - Brown Jonathan C.: Miért tevődött át a külföldi olajvállalatok tevékenységének súlya Mexikóból Venezuelába az 1920-as években V–VI/728

728 FOLYÓIRATSZEMLE tiilek létrehozását is javasolták a parlament mellett, s a végrehajtó hatalom erősítésére törekedtek. Öszszességében a társadalom számára legelfogadhatóbbnak Balamezov tervezete tekinthető, amely bizonyos mértékben számolt a társadalmi kritikával. Elképzeléseinek fontos mozzanata volt a Nagy Nemzetgyűlés megtartása, ami azonban elsősorban reprezentatív funkciókkal rendelkezett volna. Az uralkodó kiváltságainak biztosítása különösen hangsúlyozottan szerepelt javaslatában, s így az megerősítette volna a cár által a politikai életben 1935 tavasza óta elfoglalt pozíciót. („A cár Isten és a történelem előtt felelős.") A legszámottevőbb erők azonban egyértelműen az alkotmány megváltoztatása ellen foglaltak állást. A baloldal a szabadságjogokat féltette, míg más - például a Mir vagy az Otec Paiszij című lapok által reprezentált - politikai erők a korporativ olasz vagy a náci minták adaptálásától féltek. Végül nem került sor a Tirnovói Alkotmány megváltoztatására, elsősorban azért, mert akz 1934-36-os évek tapasztalatai megmutatták, hogy a mérsékelt fasizálás és az autoritárius állam intézményeinek kiépítése e nélkül is végrehajtható. A cár és az uralkodó erők a fejlődés ezen útjára kétéves kísérletezés után léptek. A következő években rendkívül súlyos alkotmánysértések figyelhetők meg (sajtótörvény, antiszemita törvények). Bár az alkotmány 1947 decemberéig, a Hazafias Front által elfogadott új alkotmány kidolgozásáig érvényben maradt, a benne rögzített demokratikus alapelvek a parlamenti rendszer és a pártrendszer gyengesége következtében a valóságban nem érvényesültek. Az alkotmányt az 1918-1944-es időszakban egy sor súlyos támadás érte, amelyek következtében az csak formálisan létezett. A vizsgált periódus utolsó évtizedében a különböző manipulációk és tudatos félremagyarázások arra szolgáltak, hogy az országot kormányzó autoritárius rendszernek törvényes jelleget kölcsönözzenek. (Südost-Forschungen. 11985. 205-221.) Т. В. JONATHAN С. BROWN MIÉRT TEVŐDÖTT ÁT A KÜLFÖLDI OLAJVÁLLALATOK TEVÉKENYSÉGÉNEK SÚLYPONTJA MEXIKÓBÓL VENEZUELÁBA AZ 1920-AS ÉVEKBEN A University of Texas, Austin, tanára, J. C. Brown azt a korábban általánosan elfogadott magyarázatot veszi revízió alá, mely szerint a politikai tényezők ösztönözték arra a külföldi olajvállalatokat, hogy a forradalmi Mexikóból Venezuelába tegyék át működésük latin-amereikai központját az 1920-as években. A konfliktus elsősorban a mind nagyobb nemzeti öntudatra ébredő helyi kormányzat és a külföldi magánvállalatok között alakult ki és mélyült el az évek során. A számok cáfolhatalanul bizonyítják a tényt, hogy míg 1920-ban Mexikó a második helyen állt az olajkitermelést illetően az Egyesült Államok mögött, addig tíz év múlva már csak a hetedik volt a rangsorban míg Venezuela, szinte a semmiből, a harmadik helyre ugrott. Brown viszont a kérdést elsősorban a gazdasági oldalról közelíti meg, és teszi, teheti, mindezt azért, mert az utóbbi időben számos, addig ismeretlen vagy elzárt anyag kutatásához nyílt lehetőség. A szerző döntően a következő forrásokra támaszkodik: a londoni S. Pearson and Son, Ltd. iratanyagára, azokra a dokumentumokra, melyeket Henrietta M. Larson juttatott el hozzá a Standard Oil of New Jersey latin-amerikai szerepével kapcsolatban, a Shell International Petrol Corporation Ion- i doni irattárában fellelhető anyagra, valamint az amerikai és angol külügyminisztériumok által felszabadított és a tárgykörre vonatkozó információira. Az amerikai olajvállalatok behatolása Mexikóba már az 1880-as években megkezdődött, amikor is a Standard Oil egy leányvállalata, a St. Louis-i Waters-Pierce Oil Company monopolizálta a Mexikóba irányuló amerikai olajexportot. A századforduló táján viszont jelentős változások következtek be e téren. Egyrészt versenytárs jelent meg a színen, a független Edward L. Doheny személyében, aki nem exportálni akarta az amerikai olajat, hanem mexikói olajlelőhelyeket keresett és talált is: az első El Abanó-i kutat 1901-ben nyitotta meg. Ugyanakkor a britek is egyre nagyobb érdeklődést mutattak a mexikói olaj iránt. Sir Weatman Pearson koncessziókat kapott Porfírio Diaz diktátortól, aki, többek közt, némileg ellensúlyozni is szerette volna az erős amerikai befolyást a brit vállalkozó támogatásával. A hármas ver-