Századok – 1989
Tanulmányok - Popély Gyula: A felvidéki magyarság számának alakulása az 1921. és 1930. évi csehszlovákiai népszámlálások tükrében I–II/44
A FELVIDÉKI MAGYARSÁG SZÁMA 1921-BEN ÉS 1930-BAN 67 A nagykaposi járásban is csúnya visszaélések történtek az ottani magyarság rovására. A számlálóbiztosok főleg a vegyes lakosságú és így kétnyelvű községeket igyekeztek „visszahódítani" a szlovákság számára. A legkirívóbb esetek Pályin községben fordultak elő. A számlálóbiztosok a pályini református magyarokat is sorra szlovák nemzetiségűeknek jegyezték be, az ellenszegülőket pedig a nagykaposi járási főnök idéztette be ún. nemzetiségmegállapító kihallgatásokra. A járási főnök aztán valamennyi beidézettet - többek között például Szilágyiné Lehotay Máriát, Szilágy iné Oláh Terézt, Szilágyi Sándort kiskorú gyermekeivel együtt, Baloghné Oláh Zsuzsannát, Pénzesné Kontray Zsuzsannát, Pénzesné Böszörményi Helént, Pénzes Lajost, Tegenyei Balogh Józsefet, Lehotay Sándort, Baloghné Egry Zsuzsannát, Baloghné Köröskényi Juliannát stb. - szlovák nemzetiségűnek nyilvánította azzal az indoklással, hogy azok szerinte, úgymond, nem beszélik helyesen a magyar nyelvet.79 A Felvidék keleti részein, valamint Kárpátalján is általános felháborodást váltott ki a népszámlálás lebonyolításának módja. Itt olyan esetek is előfordultak, hogy a számlálóbiztosokként működő csendőrök és fináncok egyenruhában végezték az összeírást, ami már eleve visszatetszést váltott ki a megszámlált lakosság körében.8 0 A számlálóbiztosok önkényeskedése a keleti végeken főleg a zsidó és görögkatolikus magyarokat sújtotta. Munkácson általános volt a panasz, hogy a magukat magyar nemzetiségűnek valló zsidó vallásúakat a számlálóbiztosok nem hajlandóak magyaroknak bejegyezni. Különösen két biztos, Emanuel Kveton és Václav Bartiniéek eljárása volt ezen a téren feltűnően kirívó. Mindkét számlálóbiztos állítólagos felsőbb utasításra hivatkozott, és a zsidó vallású családoknál - amennyiben azok magyar nemzetiségűeknek jelentkeztek - az összeírási ív nemzetiségi rovatát nem voltak hajlandóak kitölteni, illetve a zsidó vallásúakat mindjárt zsidó nemzetiségűeknek is nyilvánították. 81 Általános jelenség volt az is, hogy a görögkatolikus vallású magyarokat mindenütt igyekeztek ruténeknek beírni. A biztosok ebben a vonatkozásban is többször felsőbb utasításra hivatkoztak. Több konkrét panasz érkezett Munkácsról, de Kárpátalja egyéb helységeiben is sorozatosan követtek el visszaéléseket a görögkatolikus magyarokkal szemben; a biztosok a megszámláltakat határozott kívánságuk ellenére ruténeknek jegyezték be, illetve az összeíró ívek nemzetiségi rovatát kitöltetlenül 82 hagyták. Munkácson aztán azokat a zsidó és görögkatolikus vallásúakat, akik következetesen ragaszkodtak magyar nemzetiségükhöz, s panaszt tettek a számlálóbiztosok szabálytalan eljárása ellen, tömegesen idézték be a járási hivatalba, hogy ott - úgymond- „nemzetiségüket felülvizsgálják". Ezeken az ún. „nemzetiség-megállapító kihallgatásokon" azonban csak a legritkább esetben ismerték el a panaszosokat magyar nemzetiségűeknek. A számlálóbiztosok visszaélései ellen panaszt tevő zsidó és görögkatolikus magyarokkal szemen a politikai hatóság is rendszerint radikálisan és határozott keménységgel lépett fel, sőt sok esetben még 1000-2000 79 A BeneS-interjú margójára. Prágai Magyar Hírlap, 1931. február 10., 2-3. R0 Törvényellenességek a népszámlálási fronton. Prágai Magyar Hírlap, 1930. december 4., 5. Jj1 Uo. 82 Törvényellenességek a népszámlálási fronton. Prágai Magyar Hírlap, 1930. december 5-, 5.
