Századok – 1989

Történeti irodalom - Polányi Imre: A szlovák társadalom és polgári nemzeti mozgalom a századfordulón (1895–1905) (Ism.: Szarka László) V–VI/716

716 TÖRTÉNETI IRODALOM A kötet igen nagy terjedelemben foglalkozik a természettudományok különböző ágaival, valamint az oktatás és képzés németországi történetével, illetve ezek egymáshoz való viszonyával. A szerzők rámutatnak arra, hogy az ipari burzsoázia korán felismerte a tudományok - elsősorban a természettudományok - kiemelkedő fontosságát. A kémiai kutatások hatékony támogatásával sikerült néhány, egyébként csak gyarmatokon fellelhető nyersanyagot mesterségesen iparilag előállítani. Sehol a világon nem volt olyan széles alapokon nyugvó kapcsolat a termelés és a tudomány között, mint ebben az országban. Gombamódra szaporodtak az állami és magánforrásból táplálkozó tudományos intézetek, társaságok; ontották az újításokat, szabadalmakat. Az elektromos- (AEG) és vegyipar (BASF, AGFA) óriásai nemcsak a termelés, hanem a kutatás fellegvárai is voltak, ezáltal megrövidítve a kutatás és gyártás közötti időt. Ugyanakkor hiányoljuk, hogy az európai hírű mezőgazdasági szakoktatásról és azok intézményeiről nem történik említés. A korszak mérlegét megvonva egyetérthetünk a szerzők azon megállapításával, hogy Németország az I. világháború kitörésekor nemcsak európai, de világméretekben is gazdaságilag a legfejlettebb, legmodernebb országok közé tartozott. A háború közel öt esztendeje azonban az élet minden területén óriási rombolást végzett, ennek mértékét és következményét a szerzők a 30 éves háború okozta károkhoz hasonlítják. A kötet szerzői jól súlyozva, magas színvonalon tárgyalták a német történelem kiemelkedő, de következményét tekintve tragikus korszakát. Ha valamit mégis hiányolunk a kötetből, az a német gyarmatosítás és a termelőerők fejlődése közötti kapcsolat és kölcsönhatás mélyebb elemző bemutatása. Arra történt utalás, hogy gyarmatok hiánya bizonyos iparágak (pl. vegyipar) fejlődésére kimondottan ösztönzően hatott, azt azonban kevésbé tartjuk valószínűnek, hogy 90-es években kezdődő kolonizáció nem gyakorolt semmiféle hatást a gazdasági élet egészére sem. Legalábbis a szerzők tollából erre nem találtunk utalást. Az impozáns kiállítású, bőséges forrás- és adatbázisra épült, illusztrációkat gazdagon tartalmazó kötetből a terjedelmes bibliográfia, név- és tárgymutató sem hiányzik. A munkát kézikönyvként ajánlhatjuk mindazok figyelmébe és könyvtárába, akik érdeklődnek a német gazdaságtörténet iránt, de haszonnal forgathatják a tudomány- és technikatörténet művelői is. Fehér György POLÁNYI IMRE A SZLOVÁK TÁRSADALOM ÉS POLGÁRI NEMZETI MOZGALOM A SZÁZADFORDULÓN (1895-1905) Akadémiai Kiadó, Budapest 1987. 239 I. A dualizmuskori magyarországi nemzetiségi társadalmak és politikai mozgalmak közt egyaránt meglehetősen sajátos helyet foglalt el a kétmilliónyi szlovákság, amelynek 85%-a kompakt tömegben a mai Szlovákia területén, változatos gazdasági, kulturális viszonyok közt élt. Ennek a szlovák társadalomnak a szerkezetét, fejlődési sajátosságait, a gazdasági és társadalmi folyamatok kölcsönhatásait, majd ezek alapján a szlovák polgári (s egy fejezet erejéig a szociáldemokrata) politikai mozgalom szerveződését, belső dinamikáját, alternatíváit vizsgálja új könyvében Polányi Imre. Jóllehet a nemzetiségtörténet a magyar történetíráson belül hagyományosan erős részdiszciplínának számít, az 1918 előtti Magyarországon élt szlovák nemzetről Polányi munkáját megelőzően legutoljára hetvenöt évvel ezelőtt jelent meg szintetizáló igényű tudományos munka. Ennek a hiátusnak számos oka közül itt csak azokat a módszertani nehézségeket szeretnénk megemlíteni, amelyek Szlovákia 1918 előtti kijelöletlenségéből, azaz a történeti határok hiányából, ebből adódóan a legkülönbözőbb statisztikai adathalmazok felhasználásából, illetve a csehszlovákiai és magyarországi kutatások eltérő megközelítési módjából származnak. Polányi Imre a régi és mai államiságok szempontjai helyett az etnicitás hangsúlyozásával a reális szlovák nemzeti régió és társadalom bemutatására törekedett, amikor a poliglott Magyarország területéből az 1918 után Csehszlovákiához került tíz „egész" és hét „megosztott" vármegyére, s azon belül is az ott élő szlovákokra koncentrált.