Századok – 1989

Történeti irodalom - Produktivkräfte in Deutschland 1870 bis 1917/18 (Ism.: Fehér György) V–VI/714

714 TÖRTÉNETI IRODALOM szár nem bocsátja meg nekik, mert olyan területbe avatkoznak - ráadásul a világ szeme láttára -, amit az uralkodó felségjogának tekint. Persze, hálás téma lenne Bled szemére vetni, hogy nem ismeri ki magát a magyar dolgokban, nem érti pontosan, mit akartak a magyarok az 1850-es években, azt hiszi, hogy az októberi diplomával visszakapták régi jogaikat (s nem világos, miért voltak akkor mégis elégedetlenek vele). Bled szerint a februári pátens is a magyar ókonzervatívok találmánya volt, s Eötvös a magyar konzervatív arisztokrácia egyik figurája. 1867-ben Ferenc József nemcsak rehabilitálta a magyarokat, hanem különösen előnyös helyzetet biztosított számukra a birodalomban, „kezükbe adta a gyeplőt". De hát Bled mégiscsak Ferenc József életerajzot ír, és azt gondolom, hogy az uralkodó gondolatvilága megértése szempontjából fontosabb, mit jelentett osztrák volta. Ferenc József osztráknak érezte magát, ha származását, műveltségét tekintve német is volt. Az osztrák, a birodalmat összetartó tényezőket védelmezte a nemzeti törekvések ellenébe. Ezért volt számára oly fontos a „nemzetek felett álló" hadsereg, az összmonarchiát jelképező, azt szolgáló bürokrácia és a katolikus egyház - addig és annyiban, amíg a birodalmi érdekeket szolgálta. 1867 után a birodalom vezetése két nemzetnek jutott, s ha korábban egy nemzettől, 1867 után a két uralkodó nemzettől várta el az abszolút lojalitást, azt, hogy a dinasztia feltétlen támaszai legyenek. S mert éppen ezeknek a nemzeteknek volt módjuk arra, hogy törekvéseikkel a dinasztia presztízsét, hatalmi helyzetét veszélyeztessék, ezekkel volt a legkibékíthetetlenebb és a legszemélyesebb konfliktusa: a német nacionalizmussal és azokkal a magyar nemzeti törekvésekkel, amelyek a dinasztia tradícióit (a hadsereg egységét pl.) veszélyeztették. És együtt tudott működni ázokkal az erőkkel, Magyarországon is, amelyek elismerték a birodalmi érdek primátusát (tehát a 67-es párttal), és ezzel igyekeztek összhangzásba hozni a nemzeti érdekeiket. Ferenc József hű maradt a dualista rendszerhez, s doktriner hűségével - talán - maga is hozzájárult birodalma bukásához - kockáztatja meg Bled. Én azt mondanám: hű maradt a dualista rendszerhez, s amikor a rendszer a századfordulón egyre tarthatatlanabbá vált, s a legkülönbözőbb műhelyekben születtek az átalakítási-föderalizációs tervek: a trónörökös környezetében (amelynek Bled elhatározó és pozitív tartalmat tulajdonít), a szociáldemokrata munkásmozgalomban, vagy a külügyminisztériumban a Ballhausplatzon -, Ferenc József ezeket a terveket már tudatáig sem engedte. Somogyi Eva PRODUKTIVKRÄFTE IN DEUTSCHALND 1870 BIS 1917/18. Szerkesztő: Hans-Heinrich Müller. Akademie Verlag. Berlin, 1985. 489 o. 122 táblázat, 15 ábra, 13 térkép, 153 fénykép TERMELÓERŐK FEJLŐDÉSE NÉMETORSZÁGBAN 1870-1917/18 Az NDK Tudományos Akadémiája Gazdaságtörténeti Intézete vezetésével három kötetesre tervezett munka van készülőben, „A termelőerők története Németországban 1800-tól 1945-ig" címmel. (Az egyes kötetek korszakolása: 1800-1870, 1870-1917) 18 és 1917/18-1945.) Az erőfeszítések első eredményeként látott napvilágot az 1870 és 1918 közötti időszakot tárgyaló kötet. A mű elolvasása során kialakult kedvező kép alapján a vállalkozás egészéről talán még túl korai messzemenő következtetéseket levonni, de a recenzens reméli, hogy a még megjelenés előtt álló két kötet is hasonló szellemben és szakmai igényességgel, objektivitással íródik, mint a mostani. Ha ez így lesz, akkor minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy e munka mérföldkőnek számít az NDK történetírásában, sőt tágabb értelemben véve pozitív hatással lehet a nem szakmai közvéleményre is. Az NDK történészeinek tollából született korábbi írásokban hosszú időn át a módszertani-szemléleti uniformizmus jól kimutatható jeleivel találkoztunk. A történeti események feltárásánál, a belőlük levont következtetések megfogalmazásánál esetenként uralkodó sematizmus a pártatlan, higgadt történetírói objektivitás gátjává vált. Az említett szemlélet jegyében született munkákra jellemző volt - lett légyen tárgyuk politika-, vagy gazdságtörténeti folyamatok feltárása -, hogy bennük igen tekintélyes ter-