Századok – 1989

Történeti irodalom - Bled Jean Paul: Franz Joseph. „Der letzte Monarch der alten Schule”. (Ism.: Somogyi Éva) V–VI/712

712 TÖRTÉNETI IRODALOM ték előnyben. A döntést - s ez bizonyára nem lepi meg a mai olvasót - alapvetően a pénzügyi szempontok befolyásolták. Az emigráció kérdései is jelentkeztek a kormányüléseken, főleg a hazatérési kérelmek tárgyalása kapcsán. Az összeállítók igényes forrásközlő kötetet készítettek. A jegyzőkönyveket időrendi sorrendben közlik, s az időrend a mérvadó a mellékletek (szakvélemények, állásfoglalások) besorolásánál is. A magyarázó jegyzetek fontos levéltári és szakirodalmi kiegészítő információkat tartalmaznak, s az apparátust részletes bibliográfia, rövidítésjegyzék, az elavult kifejezések jegyzéke, a minisztertanácsi ülések résztvevőinek névjegyzéke, valamint név- és tárgymutató egészíti ki - vagyis a kötet rendelkezik mindazon ismérvekkel, melyeket egy tudományos forráskiadványtól méltán elvárhatunk. Heiszler Vilmos JEAN PAUL BLED FRANZ JOSEPH. „DER LETZTE MONARCH DER ALTEN SCHULE" FERENC JÓZSEF. „AZ UTOLSÓ URALKODÓ A RÉGI ISKOLÁBÓL" Wien, Graz, Köln 1988 Az őszi bécsi könyvkiállításon, amely nemcsak kulturális esemény, hanem afféle üzleti felkészülés a nagy karácsonyi ajándékvásárlásra, évek óta változatlan sikert aratnak a Habsburg-könyvek: a császár-életrajzok, a 19. századi trónörökösök, főhercegek biográfiái, nevelőnők, udvarhölgyek és barátnék levelei, visszaemlékezései, amelyek bepillantást engednek az udvari és az arisztokrata szalon életbe, vagy abba az életformaváltásba, amelybe az 1918-as összeomlás a Habsburg-család ivadékait is belekényszerítette. (Gondoljunk csak Erzsinek, Rudolf leányának, Ferenc József unokájának valóban érdekes sorsára, aki az 1950-es évek elején mint egy szociáldemokrata tanító özvegye tisztes szegénységben hunyt el az egykori birodalmi székváros egy kispolgári kerületében). Az utolsó esztendőkben a korábban megmosolygott Habsburg-érdeklődés (nosztalgia?) áttört a Lajtán túlra, azaz Magyarországra is. Gonda-Niederhauser Habsburg-története után nálunk is megjelent Brigitte Hamann Erzsébet-életrajza, lefordították Magris Habsburg-mítoszát, Hermann Broch Hofmannstahl és korát - ez utóbbiban mélyebb és találóbb Ferenc József portrét olvashatunk, mint sok vaskos csaászár-életrajzban. Akármint is vélekedünk róla, tény, hogy Ferenc József és udvara ma is vonzza az érdeklcídését azoknak, akik egykor birodalmában éltek és nemcsak azokét. Hiszen Bled franciáknak írta könyvét, az 1988. évi bécsi Böhlau kiadás a hasonló címil francia eredeti német fordítása. A könyv tehát olyan olvasóközönségnek szól, amely nem tanulta meg az iskolában a Habsburgmonarchia történetének alapvető eseményeit, amelynek Kremsier és Königgrätz; Arad, a kiegyezés és az annexió nem tartoznak történeti alapismereteik fogalomtárába. Blednek be kell vezetnie olvasóit a Monarchia történetébe, és ez eleve meghatározza témája megközelítési módját. A Ferenc József-életrajzoknak mi legalább két alaptípusát ismerjük: az egyik fajta a monarchia történetét írja meg s benne, mint az egyik meghatározó tényezőt, a császárt és királyt (az esetek többségében inkább csak a császárt). A másik az uralkodó személyiségét állítja a középpontba, a személyiség fejlődésrajzát, az uralkodó gondolatainak-felfogásának alakulását igyekszik nyomon követni. Mindkét feldolgozási módnak van létjogosultsága és buktatója. Az előbbinek főként az, hogy napjainkban, amikor ismereteink nagyon megnövekedtek, amikor túl sok részletet tudunk, egyre nehezebb jó összefoglalást írni a birodalom egészéről, mégpedig nem német vagy magyar szempontból, vagy a birodalom más nemzetének aspektusából, hanem ahogyan azt Ferenc József akarta látni, a dinasztia, az összbirodalom aspektusából; az összbirodaloméból, amely létezett, amelynek bázisát a dinasztia, a bürokrácia, a hadsereg adta, és amelynek létét, érdekeinek primátusát legalábbis az uralkodó nemzetek uralkodó osztályai, ha egy sor óvással és fenntartással is, akceptálták. De nem könnyebb Ferenc József személyiségrajzát adni sem. Nem egyszerien azért, mert Ferenc József nem volt nagy egyéniség, mert mint Bled is vallja az újabbkori biográfusokkal egybehangzóan,