Századok – 1989

Történeti irodalom - Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848–1867. V. Abteilung. Die Ministerien Erzherzog Rainer und Mensdorff. Band 3. 5. November 1861–6. Mai 1862. (Ism.: Somogyi Éva) V–VI/709

709 TÖRTÉNETI IRODALOM Az 1848 előtti Magyarországon számos fiatal értelmiségi válhatott ki az ismeretlenségből és a szegénységből. Emelkedő korszak volt, a meginduló polgárosodás lendülete a gazdaságtól a kultúráig lehetőséget nyújtott a kiemelkedésre, s e lehetőségek egyikét realizálta Zerffi Gusztáv. S „alakváltozásaival" nem áll egyedül az 1849 utáni magyar emigrációban sem. Besúgóvá ugyan csak kevesen züllöttek, de sokan kényszerültek alakváltozásra, arra, hogy a gazdaságtól a tudományig új területeken keressenek megélhetést. Zerffit viszont alakváltozásaiban az a cinizmussal elegy kalandvágy is bátorította, amelynek reprezentánsai az angol középosztály felső köreiben már akkor is nagyobb számban fordultak elő, mint a kontinensen. Rejtélyes alak volt-e tehát Zerffi Gusztáv? Korántsem. Tehetséges moral insanity volt csupán. De miért lett azzá? Frank Tibor elemzéseivel folyvást a források mögé hatol, adatait maximálisan kiaknázza, anélkül, hogy spekulatív fejtegetésekbe bocsátkoznék. Arra azonban, hogy miként gondolkodott Zerffi Gusztáv, mi tette őt az alapvető emberi értékek iránt közömbössé, nincsenek forrásaink. Frank azonban valószínűsíti, hogy „mindenek előtt a nemzeti kötelék, a hazatudat teljes hiánya torzította el Zerffi egyéniségét. Nem tudunk arról, hogy vajon magyarnak, osztráknak vagy angolnak tartotta-e magát. Nem tudjuk, hogy zsidóként, katolikusként vagy ateistaként gondolkodott-e a világról" Identitásválság jellemezte tehát, személyiségének nem volt magja, csak héja. Hozzátehetjük: felsejlik itt az önértékelés zavara is: Zerffi bizonyára zseniális újságírónak, nagyszerű politikusnak, eredeti tudóstehetségnek képzelte önmagát, s rögtön felmentést adott magának a tisztes érvényesülés alól: származása nem teszi lehetővé, hogy a társadalom vezetői közé emelkedjék. Egyik kiinduló tétele sem volt igaz. Újságírónak csupán ügyes volt, politikusnak kisszerű, tudósnak epigon - a társadalmi emelkedést pedig a 19. század polgárosodó társadalma már biztosította, paradox módon Zerffi életének utolsó évtizedei példázzák ezt a legjobban. Frank Tibor monográfiája nem szűken életrajzi jellegű. Megismertet a Bach-rendszer titkos ügynöki hálózatával, bemutatja az emigráció áramlatait, feltárja a viktoriánus Anglia szellemi életének meghatározóit, bepillantunk még a születő Japán történetírásának műhelyeibe is. A kötetet Zerffi titkos ügynöki jelentésének fennmaradt példányai eredeti német nyelvű kiadása gazdagítja. Huszonöt jelentést olvashatunk az 1850-1865 közötti évekből. Képek, reprodukciók hozzák közelebb az olvasóhoz a korszakot és szereplőit. Értékes, az európai történetírás figyelmére számot tartható munka született a bizarr emigránssors rekonstrukciója nyomán. Gergely András DIE PROTOKOLLE DES ÖSTERREICHISCHEN MINISTERRATES 1848-1867 V. ABTEILUNG DIE MINISTERIEN ERZHERZOG RAINER UND MENSDORFF BAND 3 5. NOVEMBER 1861-6. MAI 1862 Bearbeitet von STEFAN MALFÈR AZ OSZTRÁK MINISZTERTANÁCS JEGYZŐKÖNYVE 1848-1867 Wien 1985 Az Österreichische Ost- und Südosteuropa Institut gondozásában, Stefan Maifér szerkesztésében az osztrák minisztertanácsi jegyzőkünyvek újabb kötete látott napvilágot. A kiadvány az 1861 novembere és 1862 május közti fél esztendő 82 minisztertanácsi jegyzőkönyvét tartalmazza az azokhoz kapcsolódó mellékletekkel, amelyek maguk is érdekes és lényeges történeti források; pl. uralkodói leirat-tervezetek Forgách Antal magyar udvari kancellár, vagy Nádasdy Ferenc erdélyi kancellár tollából a magyar ország-