Századok – 1989
Történeti irodalom - Frank Tibor: Egy emigráns alakváltozásai. Zerffi Gusztáv pályaképe 1820–1882 (Ism.: Gergely András) V–VI/707
707 TÖRTÉNETI IRODALOM Mint ahogy írásunk kezdetén jeleztük, a zsidóság emancipációja a jobbágyfelszabadításokkal párhuzamosan folyt Lengyelország egyes megszállási övezeteiben végrehajtott jobbágyreformokkal. Az utolsó és a legkésőbbi zsidó emancipációs törvény és felszabadítási rendelkezés az 1863-as felkelés után III. Sándor cár uralkodása idejéből származik, amikor is ezen felkelés leverése után az orosz megszállási övezetben a majorsági birtokon élő földbérlő kocsmárosok földjei saját tulajdonaikba ment át, majd továbbá a számukra kötelező robotot és naturális szolgáltatások nyújtásának kötelezettségét is eltörölték, lehetővé téve, hogy korábban tiltott iparok ilzésével foglalatoskodhassanak, és ezzel együtt elfoglalhatták a maguk helyét a városok önkormányzati testületeiben és szervezeteiben. Tagányi Zoltán FRANK TIBOR EGY EMIGRÁNS ALAKVÁLTOZÁSAI. ZERFFI GUSZKTÁV PÁLYAKÉPE 1820-1892. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. 330 I. Két Zerffi Gusztáv élt a szakmai köztudatban: az egyik a magyarországi: Petőfi költészetének durva támadójaként tette itt nevét hírhedtté, bár számon tartották azt is, hogy a forradalom alatt pálfordulást hajtott végre, radikális lapot szerkesztett - hogy azután az emigrációban rendőrbesúgóvá züllötten tűnjék el az ismeretlenségben. Az angol történetírás egy másik Zerffit ismer: ügyes művelődéstörténeti összefoglalások íróját, aki a laikus (ám nem dilettáns) történészeket tömörítő Királyi Történelmi Társulat elnöke lesz, s az angol történetírás megújulásának szorgalmazói közé tartozik, s akinek 1870-es 1880-as évekbeli közéleti és tudománynépszerűsítő munkássága jelentősen hozzájárult a racionalista világkép angliai elterjesztéséhez. A „két" Zerffi azonossága persze nem volt ismeretlen, ám a fordulatokban bővelkedő pálya egészében feltáratlan maradt. A különleges emigránssors felderítésére vállalkozott Frank Tibor. Zerffi működésének színterei éppoly változatosak, mint tevékenységének formái. Rendkívül nehéz volt tehát összegyűjtenie a saját irathagyatékát élete vége felé bizonnyal megsemmisítő Zerffi pályájának dokumentumait. Frank Tibor roppant mennyiségű és a legkülönbözőbb gyűjteményekből származó forrásanyagot tárt fel: a magyar kormányszervek irataitól, magánlevéltáraktól kezdve a bécsi birodalmi igazgatás anyagain és Marx hagyatékán át angliai gyűjteményekig terjedt kutatói érdeklődése. Az impozáns anyaggyűjtés jelentős eredményeket hozott: Frank Tibornak sikerült az életút rekonstrukciója, megtalálta a hiányzó láncszemeket. A besúgó-denunciáns-köpenyegforgató Zerffi alakja a legkevésbé sem vált rokonszenvessé, sőt a részletek nyomán válik igazán ellenszenvessé. Ezért akként fogalmazhatunk, hogy Frank teljesítménye nemcsak a történettudomány diadala, hanem az utókor morális elégtétele is egyben, annak bizonyítéka, hogy jelentősebb alantas cselekedetek nem maradhatnak rejtve az utókor előtt. Ki volt hát Zerffi Gusztáv? Német földről Magyarországra költözött zsidó asszimiláns családból származott. Próbálkozott a színészettel, majd újságíró lett. Életének eddig legismertebb periódusa 1846-47-es évekbeli irodalomkritikusi működése, amikor durván nekirontott az ország legnépszerűbb költőjének, Petőfi Sándornak. Valószínű, hogy legfőbb célja a kormányzat figyelmének felkeltése volt. Felfigyeltek rá, de nem bíztak benne, nem volt politikai hitele - hiszen korábban külföldön liberális publicisztikai írásait jelentette meg. Zerffi felismerte, hogy az 1848-as forradalom milyen kiváló érvényesülési lehetőségeket kínál, s hamarosan a baloldali ellenzéki publicisztika egyik vezéralakja lett. Mindvégig kitartott a forradalom Ugye mellett, a vereség után törökországi emigrációba húzódott, ahol hamarosan az osztrák besúgóhálózat szolgálatába állt. Tizenöt évi működése alatt - 1865-ig - több mint kétezer számozott jelentést küldött Bécsbe, előbb Törökországból, majd Párizsból, végül - 1853-tól - Londonból. Zerffi működése nem korlátozódott információk gyűjtésére és továbbítására, nem kém volt, hanem jól fizetett Ügynök, akinek feladatai közé tartozott, hogy aktívan befolyásolja az emigráció működését. Zerffi páratlan ügyességgel mozgott a 19. század kommunikációs és metakommunikációs rendszerében. Értett ahhoz, hogy hogyan lehet levelekkel, parányi gesztusokkal emberekben bizalmat kelteni személye iránt, s még inkább ahhoz.
