Századok – 1989

Közlemények - Soós László: Központi intézkedések a filoxéra elleni küzdelemben (1872–1881) V–VI/675

684 SOÓS LÁSZLÓ sét javasolta, aki a hazánkban meghonosodó kártevő tulajdonságairól gyűjtene értékes információkat. A vita során egyre erősebbé vált az a csoport, amelynek tagjai az irtás egész módszerét rossznak tartották. Azzal érveltek, hogy a francia M. Jules Lichtenstein, valamint a svájci Karl Vogt is hiába végeztek hasonló mentesítési munkákat Lunel, illetve Genf környékén, eredményt nem értek el. Ezért a szőlők megtartása mellett szálltak síkra, amelyeket a talaj trágyázásával és tápsózásával kívántak megmenteni. Az új védekezési formák keresésére hívta fel a figyelmet Herman Ottó, aki M. Jules Lichtensteintől levélben kapott tájékoztatás alapján arról számolt be, hogy a Colmarban tartott Nemzetközi Borászati Kongresszuson már ismertettek olyan szőlőfajtákat, amelyek a filoxérával szemben ellenállóak.20 A megbeszélés során elhangzott hozzászólások arról győzték meg a Pénzügyi Bizottság tagjait, hogy a mentesítési munka hatékonysága nem áll arányban a költségekkel, ezért a 80 000 forint póthitel megadására vonatkozó előterjesztést nem támogatták. A testület határozatát az országgyűlési képviselők 1877. ápr. 23-án tárgyalták, és a fenti véleményt megalapozottnak találták, ezért a Pancsova környékére vonatkozó zárlat elrendelésének ígérete mellett a póthitelről benyújtott törvényjavaslatot elutasították. (Az irtás külföldi megítélésére jellemző, hogy 1877-ben már csak Németországban folytatták ezzel a módszerrel a fertőzött területek felszámolását, itt is csak azért, mert a szőlőtermelők 1876-ban - Kreuznachban - megtartott kongresszusán erre többségi határozat született.) Az országgyűlési képviselők határozatával a filoxéra elleni küzdelem zsákutcába jutott, mert a kormány csak a mezei őrök által ellenőrzött zárlat fenntartását biztosította. Ezek után a rovar gyors terjedésétől félő szőlészeink csak abban reménykedhettek, hogy a Svájcba összehívott nemzetközi konferencia eredményeként rövid időn belül egy hatékonyabb védekezési időszak veszi kezdetét. Nemzetközi megállapodás a kártevő elleni védekezés megszervezéséről A környező országokban egyre nagyobb pusztítást végző filoxéra rövid idő alatt Svájcba is eljutott. A genfi kantonban megfigyelt rovar kártételeiről dr. Victor Fatio 1877 márciusában terjedelmes tanulmányban számolt be a kormánynak. A genfi tudós javaslata alapján a Svájci Szövetségi Tanács 1877 tavaszán emlékiratot juttatott el az európai bortermelő államok kormányaihoz, amelyben a filoxéra elleni intézkedések összehangolására nemzetközi konferencia megtartását szorgalmazta, és egyben a tanácskozás házigazdájának szerepére is vállalkozott. A filoxéra 1877-ig a legnagyobb károkat Franciaországban okozta, ahol az élősködővel lepett szőlőterület kiterjedése már meghaladta a 650 000 hektárt. A károk nagyságát tekintve a franciák mögött a portugálok álltak mintegy 3000 hektárnyi fertőzött területtel, és őket követte Ausztria, Magyarország, Németország és Svájc, ahol a rovar kártételeit még csak foltokban fedezték fel. 20

Részletesebben: Annalen der Oenologie. 1. Heidelberg, 1877. 2' OL К 168-1881-5-21704 dr. Horváth Géza jelentése a fertőzésről az Országos Phylloxera Bizottság részére. Budapest, 1881. aug. 21.