Századok – 1989
Közlemények - Soós László: Központi intézkedések a filoxéra elleni küzdelemben (1872–1881) V–VI/675
A FILOXÉRA ELLENI KÜZDELEM 1872-1881 685 A tanácskozásra szóló meghívás elfogadását, illetve elutasítását elsősorban az befolyásolta, hogy a felkért ország vezetői mennyire tapasztalták közvetlen a filoxéra veszélyét. Ennek megfelelően tizenkét meghívott közül a betegségtől még teljesen mentes Görögország, Románia, Szerbia és Törökország a felkérést figyelmen kívül hagyta. Ezért az 1877. aug. 6-án, a svájci Lausanne-ban kezdődő konferencián csak Ausztria, Franciaország, Magyarország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország és a házigazda Svájc képviselői jelentek meg. A magyar kormány küldötteként a rovartanban járatos Emich Gusztáv és az Országos Gazdasági Egyesület által delegált Molnár István vincellér-képezdei igazgató érkezett Svájcba. Ezt megelőzően Emich Gusztáv még aug. 1-én Bécsbe utazott, hogy az Ausztriát képviselő Vili Hamm és Leonard Roessler küldöttekkel a Monarchia érdekeinek megfelelő közös álláspontot kialakítsák.22 Az 1877. aug. 6-18-ig tartó konferencián - rovartani, jogi és szőlészeti témakörökben - 15 összevont és 12 szakbizottsági ülést tartottak. 3 A rovartani kérdésekkel foglalkozó testületbe azok tartoztak, akik a kártevő élettani tulajdonságairól szerzett ismereteiket kívánták megvitatni és munkájuk eredményét a védekezés szolgálatába állítani. A legnagyobb sikert ez a testület mondhatta magáénak, mivel minden fontosabb kérdésben közös nevezőre jutottak, így a filoxéra leglényegesebb biológiai tulajdonságainak feltérképezése befejeződött, és ezek az ismeretek az európai nemzetek közkincsévé váltak. Lényegesen kevesebb eredményről számolhattak be egymásnak a gyakorló szőlészek, akik a hazájukban kipróbált védekezési módok tapasztalatait beszélték meg. Általánossá vált az a nézet, hogy a kártevőt még a fertőzött területek tőkeállományának teljes kiirtásával sem lehet elpusztítani, ezért az európai szőlőkultúrának hosszú távon együtt kell élnie ezzel a kórokozóval. így csupán abban állapodtak meg, hogy a fertőzés terjedésének lassítására az alábbi védekezési módok alkalmazását javasolják: a) a kisebb foltokban jelentkező rovarnak szőlővel együtt történő elpusztítása; b) a megtámadott terület 5-6 héten át tartó víz alatt tartása; c) a tőke gyökérzetének homokkal történő borítása; valamint d) a filoxérának ellenálló amerikai szőlőfajták telepítése. A harmadik, ún. jogi bizottságban azok tanácskoztak, akik a filoxéra terjedésének megakadályozására intézményes garanciákat sürgettek. Javaslataikat az alábbi pontokban foglalták össze: a) A kormány kapjon a törvényhozástól felhatalmazást arra, hogy mentesítés céljából a kártevőktől lepett területen a birtokosok akaratától függetlenül, közigazgatási úton intézkedhessen. 22 OL К 168-1877-5-55-18671 Emich Gusztáv jelentése az 1877. aug. 6-18-ig a svájci Lausanneban a filoxéra ellen hozandó nemzetközi intézkedések tárgyában tartott konferenciáról. Budapest, 1877. szept. 12. 23 Uo. OL К 168—1877—5—55 A svájci kongresszus anyaga dr. Victor Fatio előterjesztése.
