Századok – 1989

Közlemények - Soós László: Központi intézkedések a filoxéra elleni küzdelemben (1872–1881) V–VI/675

A FILOXÉRA ELLENI KÜZDELEM 1872-1881 683 menti bizottság tagjain kívül a tanácskozásra meghívót kaptak a Földművelés-, Ipar-és Kereskedelemügyi Minisztérium ez ügyben illetékes munkatársai és szaktanácsadói, valamint a szóiészettel is foglalkozó négy országgyűlési képviselő, továbbá az érintett pancsovai birtokosok küldöttei. A minisztérium képviselői javaslatuk indoklásában leszögezték: a foltokban történő irtás nem hozza meg a várt eredményt - ezt a Rajna menti Anna-Bergen és a Klosterneuburgban végzett ilyen jellegű kísérletek már igazolták -, ezért a teljes fertőzött terület kiirtásához kell a pénzügyi fedezetet megteremteni. A további 80 000 forintot abban a tudatban kérték, hogy a vész megszüntetését még így sem garantálhatják, mert a tőkék mélyre nyúló gyökérzete miatt azok és a rajtuk megtelepedett élősködők eltávolítását mezei körülmények között tökéletesen végrehajtani képtelenség. Ennek ellenére a megkezdett munka folytatását szorgalmazták, mert a Pancsova város környékén elterülő, mintegy 2000 holdnyi szőlőkultúra megmentésére más, több sikerrel biztató védekezési módot nem ismertek. A pancsovai szőlősgazdák küldötteit ez az okfejtés nem elégítette ki, ezért arra kérték a Pénzügyi Bizottságot, hogy a póthitel megtagadásával akadályozza meg ültetvényeik kiirtását. Kérelmüket azért terjesztették elő, mert már látták, hogy a beteg szőlők, ha nem is annyit, mint régen, de azért teremnek, és egy-egy tőke kiszáradása miatt az egészet kipusztítani nem akarták. Úgy vélték: ha a környéken félnek a rovar terjedésétől, akkor tartsák fenn a szigorú zárlatot, de a vész elhárítását tekintsék a gazdák gondjának, és újabb határozatokat ebben az ügyben ne hozzanak. Olyan híresztelésekről is beszámoltak, hogy a filoxéra már két emberöltővel ezelőtt megjelent ezen a tájon, de pusztításait más kórokozónak tulajdonították. Arra számítottak: ha békén hagyják, a szőlő ezt a betegséget éppen úgy legyőzi, mint az elmúlt évszázadokban annyi mást. A Pénzügyi Bizottság tagjai körében a termelők találgatásánál sokkal nagyobb súllyal estek latba azok a hibák, amelyeket az irtást végzők elkövettek. A mentesítési munkák előírásainak pontos betartása körüli problémák akkor kezdődtek, amikor a miniszteri biztos visszatért a fővárosba, és az irtást végző napszámosok ellenőrzése elmaradt. Ennek következtében a mélyen lévő gyökerek kiszedésére, a talaj szénkéneggel történő gondos fertőtlenítésére nem került sor, így a földben hagyott kórokozó tovább terjedhetett. Mindezekhez járult még, hogy a kiásott tőkéket a munkások nem helyben égették el, hanem kocsikon hazaszállították téli tüzelőnek, és így a rovart az egész környéken széthurcolták. Lényegében azok a gondatlanságok ismétlődtek meg, amelyek a klosterneuburgi irtást is eredménytelenné tették. A mentesítés során elkövetett hibákon kívül a munka eredményes befejezésének reményét tovább csökkentette, hogy - mint erre Herman Ottó rámutatott - az irtás szakmai előkészítésére sem fordítottak kellő gondot. Neves tudósunk hiányolta, hogy a fertőzött szőlőkben nem végeztek előzetes megfigyeléseket, pedig a filoxéra élettani tulajdonságai - a sajátos éghajlati viszonyok következtében - országonként lényeges eltérést mutattak. Amíg Dél-Franciaországban évente nyolc nemzedékük repült szerteszéjjel, addig Genf táján csak öt, Németország egyes részein pedig olyan lassan fejlődött, hogy alig terjedt. A Pancsova környéki szőlőkből hasonló adatok nem álltak a szakemberek rendelkezésére. Ezért Herman Ottó egy helyszínen tartózkodó, folyamatos rovartani megfigyeléseket végző szakember kinevezé-