Századok – 1989

Közlemények - Soós László: Központi intézkedések a filoxéra elleni küzdelemben (1872–1881) V–VI/675

678 soós LÄSZLÖ A gyökeres szőlővesszők forgalmának korlátozásáról megjelent rendelet előkészítői 1873-ban nem sejtették, hogy a Monarchia területének védelmére hozott intézkedésükkel alaposan elkéstek, mivel a Dél-Ausztriában fekvő klosterneuburgi szőlészeti és borászati szakiskola telepén 1872-ben felfedezett filoxéra jelenlétét az intézet tanárai titokban tartották. Tették ezt azért, mert abban reménykedtek, hogy az amerikai venyigéken behurcolt kártevő elpusztítására alkalmas módszert rövid idő alatt megtalálják. A dr. Leonard Roessler vezetésével folytatott kutatások nem hozták meg a várt eredményt, sőt a fertőzés továbbterjedt, és amikor 1874-ben a környék szőlői is pusztulni kezdtek, a bajt tovább palástolni nem lehetett. A klosterneuburgi kerteket ellepő filoxéra híre nagy riadalmat keltett Magyarországon, mivel az itt lévő szaporító telepről nagyon sok magyar birtokos vásárolt. A rovar várható terjedésének feltérképezése céljából a földművelésügyi miniszter elrendelte azoknak a termelőknek az összeírását, akik 1869 és 1874 között a klosterneuburgi intézettől gyökeres vagy sima szőlővesszőket szereztek be. A szakiskola üzleti könyvei alapján elkészített, több száz nevet tartalmazó jegyzéket 1875 tavaszán megküldték a törvényhatóságoknak, a gazdasági egyesületeknek, valamint a sajtó útján felszólított birtokosokat külön is értesítették, hogy a gyanúsnak nyilvánított szőlőikből szaporító anyagot senkinek se adjanak.7 A minisztérium szakembereinek figyelme nem csupán az Ausztriából várható fertőzés veszélyére terjedt ki, hanem a francia és olasz kertekből származó szőlővesszők nyilvántartásba vételét is fontosnak tartották. Ezért az 1874. nov. 2-án megjelent körrendeletben minden termelőt köteleztek arra, hogy „mindazon szőlőket, hol az utóbbi évékben importált szőlővessző ültetve lett, a törvényhatóságnak jelentsék be, és úgy saját, mint mások szőlőjét is figyelemmel kísérvén ott, ahol a szőlő-betegségnek legkisebb nyoma mutatkozik, azonnal lépést tegyenek, hogy a kérdéses szőlő beteg tőkéi megfelelő vizsgálat alá vétessenek".8 A közvetlen veszélyt jelentő ausztriai filoxéra megjelenése nemcsak a szőlészeket érte váratlanul, hanem a természettudományban jártas tudósaink sem rendelkeztek a védekezés előkészítéséhez szükséges rovartani ismeretekkel. Ezért 1874 nyarán a földművelésügyi miniszter a beteg tőkék vizsgálatával a Magyaróvári Gazdasági Akadémia oktatóit bízta meg, és egyben elrendelte, hogy az élősködők, illet- | ve azok kártételeinek tanulmányozására az intézet szaktanárai Klosterneuburgba utazzanak. A tanulmányútról hazatérő magyar szakemberek csak a rovar okozta pusztításról számolhattak be, mert a hatékony védekezés eszközét a vendéglátók sem találták meg. A két évig tartó kísérletezés eredménytelenségére utal, hogy az osztrák földművelésügyi miniszter 1874. szept. 25-én elrendelte a fertőzött szőlőíelep teljes kiirtását, mivel a kártevő elpusztítására előnyösebb megoldást nem talált. Az ausztriai szőlők fertőzöttsége egyben azt is tudatosította, hogy az a védekezési forma, amellyel a Monarchia határainál remélték a filoxéra terjedését meg-7 Uo. 22333/75. sz. FIK körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. Budapest, 1875. 8 Uo. 18331/74. sz. FIK körrendelet valamennyi törvényhatósághoz és gazdasági egyesülethez. Budapest, 1874. nov. 2. 9 Uo. 17472/74. sz. FIK körrendelet valamennyi törvényhatósághoz és gazdasági egylethez. Budapest, 1874. okt. 8.