Századok – 1989
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644
672 MISKOLCZY AMBRUS országgal és Itáliával való békés kiegyenlítésre eszközöket kínál, mint olyanra, amelyre a Németországtól való elválás után kell lépnie, hogy Itáliát és Magyarországot ne kockáztassa." Ausztria szerepe közép-európai volt, németországi és itáliai hegemóniával. A német civilizáció érdeke ennek megőrzése. „Helyes tartományi alkotmánnyal az összmonarchia számára lehetővé válik, hogy Ausztria német tartományaival Németország élén, Lombardiával pedig Itália élén álljon, hogy végül Magyarországot és Galíciát egyre inkább germanizálják, és Németország kötelékébe vonják." Míg Miksa király tanácsadói főleg értekeztek, Pfordten cselekedett is. Abból kiindulva - amit emlékiratai tanúsága szerint mindig is mondott -, hogy „Bajorország nem európai hatalom, hanem német, és ennek megfelelően kell eljárnia",85 június 12-én Bécsbe ment tárgyalni. De ott a magyar forradalom és szabadságharc leverésével voltak elfoglalva. A császár a hadseregben bízott csak. Schwarzenberg pedig katonai alapon centralizációra készült, és a németországi osztrák hegemónia álmát melengette.86 A bajor triász-politika megbukott. Pfordten hibájából? Kétségtelen - mint politikájának elemzője írja -, nem volt eredeti személyiség. Utólag azt is könnyű megállapítani, hogy a cselekvési feltételeket nem tudta a tömegeket és a hatalmakat megfelelő módon mozgósítani képes politikai érdekké egyesíteni. E kemény ítéletet enyhíti annak hangsúlyozása, hogy az egyéniségéből fakadó korlátoknál fontosabbak voltak a strukturálisok. Bajorország a német kérdés megoldásához csak tervezetekkel járulhatott hozzá - helyzetének és a német viszonyoknak megfelelően.8 7 Némi ízelítőt sikerült adni, hogy milyenek voltak ezek a tervezetek. Különösen Pfordten jegyzékeinek bemutatásával, ami bennünket magyarokat közelebbről érint. Miksa királlyal együtt gondolkodó szerzőjük eszmevilága, hogy megint csak tevékenysége elemzőjét idézzük, a nagynémet mozgalmakban, a politikai romantizmus nemzetiség- és fajelméletében gyökerezett, összefonódva az állami partikula- ( rizmussal, amely önmagát a szövetségi alkotmánynak a békét biztosító szerepével igazolta. Ugyanakkor ellentmondásos az Ausztria alkotmányossá tételére vonatkozó bajor elképzelés is, Magyarország és Galícia germanizálásával. Pfordten mégis élesebben látta bajor kortársainál a dunai monarchia problémáit.8 8 j Kimeríthetetlenek az ilyetén való ítéletalkotás lehetőségei, bár technikájuk egyszerű: pozitívumok és negatívumok számbavétele, 20. századi tapasztalatok és „fejlettebb" ideológiák birtokában, aztán a lehetőségek és szükségszerűségek megállapításával relativizáljuk ítéletünket, amelynek azért a mához kell szólnia... Pfordten tervezeteiben, mint azt elemzőjük jelezte, vannak olyan elemek, amelyek az ars politicába illenek. A realitásokkal való alapos számvetés igényét tükrö- i zik. Jellemző erre a magyar kérdés kezelésének képlékenysége, ellentmondásos jellege. Ausztria ne kebelezze be Magyarországot, fejtegette Pfordten, de Németország igen, mármint ha Ausztria csatlakozik Németországhoz, ugyanakkor olyan alkot-85 Nachlaß Pfordten 86. 86 Pfordten útjáról tájékoztatnak levélfogalmazványai is. Uo. 47. 87 Glaser: Zwischen Großmächten, 185. 88 Uő.: Die Rechnung, 259.
