Századok – 1989

Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644

BAJOROK AZ 1848-49-ES FORRADALOMRÓL 671 elvesztek, és az állami rend évtizedekre megsemmisül." Az alkotmányban a centralizmus és a partikularizmus érvényesül. A jövő mutatja meg, melyik az erősebb. De „Itália teljes germanizáciőja aligha elérhető, Magyarország teljes beolvasztása legfeljebb hosszas harcok árán". A „történelmi állapotokat" nem lehet figyelmen kívül hagyni. „Vannak fizikailag lehetetlen dolgok, de vannak etikailag és pszichológiailag lehetetlenek is. Ha Ausztria belép a Bundba, és Magyarország belépését lehetővé teszi, akkor a délnémet kormányzatok szinte kivétel nélkül csatlakoznak Ausztriához, Ausztria és Németország egyesül. Ha nem, kisnémet egység lesz, győz a forradalom." Június elején Pfordten már nem a forradalmi veszéllyel érvel, hanem a német érdekkel. Németország érdekében szinte kétségbeesetten keresi a Poroszországot ellensúlyozni képes Ausztria szövetségét. Hiszen „évszázadok óta Ausztria állt Németország élén és európai nagyhatalomként, mégis egyben az első német hatalomnak számított". De ez biztosította Ausztrián belül a német hegemóniát. Ha pedig elválik Németországtól, akkor a nehéz harcokban a trónhoz hú, magyarok és olaszok ellen kitartó szlávok befolyása fog érvényesülni. „Ausztria olyan mértékben lesz szláv, amilyenben eddig német volt." Ezáltal meggyengül Oroszországgal szemben, igaz, „a pánszlávizmus eszméje nem olyan erős és veszélyes, mint sokan hiszik". És „elég szomorú, hogy amikor a kor a német egységről olyan sokat beszél, német hadsereg helyett oroszt kellett segítségül hívni". Németország nélkül Ausztria elveszti európai hatalmi súlyát. " Pfordten látva Ausztria erősödését, már nem az oktrojált alkotmány legitimációját támadja. Hibrid jellegét írja körül. Ausztriának csak úgy lehet Németországban helye - szögezi le -, ha tagjai saját organizmusát elismeri. Ha teljességgel elválik Németországtól, akkor óhatatlanul a centralizáció útjára kell lépnie, de ez nem vezetheti tartós békéhez. Pfordten érve a történelem tanúsága. Csak olyan despotizmussal lehetne centralizálni, amelyet Ausztria nem szándékszik bevezetni. „Alkotmányos alkotmánnyal" megint csak nem lehet négy egymással szemben álló nemzetiséget egyetlen népbe összeforrasztani. Ezt már a bécsi és kremsieri országgyűlés is megmutatta, ahol az olaszok nem is vettek részt. Ilyen alkotmány a viszály és a polgárháború Pandora szelencéje, végül a Monarchia felbomlásához vezet. Hasonlóképpen megosztották Németországot a frankfurti nemzetgyűlés centralizációs törekvései. A centralizált Ausztriában a túlsúlyát elvesztő németség egyre inkább majd az újjáalakult Németországhoz vonzódik, annál inkább, minél jobban fejlődnek ennek alkotmányos intézményei. Ausztriát elválása Németországtól a politikai agitáció zsákmányává teszi. Igaz, egyelőre hűséges a hadsereg. De a dinasztikus érzel! mek visszaszorulnak, a népek érdekei kerülnek előtérbe. „Hadsereggel meg lehet ugyan hódítani egy országot, de nem lehet kormányozni és hosszú távon megnyerni: Itália meghódítva, Magyarországot is meg fogják hódítani, de forradalmaik forrásai ezzel még nincsenek megsemmisítve. Ehhez a nép belső kielégítésére van szükség, természetüknek megfelelő alkotmánnyal, olyannal, amely e népek sajátos életének teret nyit a fejlődésre, sajátos igényeik és érdekeik érvényesítési lehetőségét biztosítja." Képes lesz-e Ausztria az alkotmányban kilátásba helyezett centralizációról lemondani? „Kétségtelen, hogy előnyösebb, ha saját elhatározásból olyan pályára lép, amely egyszerre biztosítja Ausztria helyzetét Németországon belül és a Magyar-